...és még annyit, hogy

Hrabali alakjaink márpedig nekünk is vannak!

Azt vettem észre, hogy a környékünkön lévő CBA főnöke időnként átvágtat a bolttal szemben lévő kockásterítős vendéglőbe és szolíd szintetizátorkísérettel elénekel egy dalt. Aztán vissza a boltba, kitölt talán néhány megrendelési szelvényt, igazgat kicsit a polcon lévő árukon majd visszarobog egy újabb búskomor nótához.

A boltjának sajátos üzletpolitikája van. Az a szabály, hogy ami volt tegnap, az nehogy legyen másnap is. Védeni kell ezt a függőségre hajlamos magyar lakosságot. Nem ám a kaukázusi kefír örökké! Egyik nap van, aztán tessék málnaszörpöt venni. Azt a függő mindenit! És mikor csalódottan távozom egy dobozos tejjel kikanyarodva a boltból még hallom a főnököt a szomszédból:

"- szóló!"

...az OTP-ben is új üzletpolitikát vezettek be, egyelőre biztos csak kísérleti jeleggel mifelénk, de a kirobbanó sikert látva biztos hamarosan országos lesz. Mit országos, már látom, ahogy a nemzetközi bankszakmában "Hungarian lalala banking" néven terjed el ez az új ügyfélszolgálati módszer. Csicsóné (ugye ismerjük őt az Indul a bakterházból) most bankban dolgozik, a fronton, ügyfelekkel. Egyúttal gyakorló anya, nagymama és az új módszer szerint ezeket a szerepeket ötvözni érdemes a családbarát banki ügyfélszolgálat jegyében. Hivatalosan kezdünk, mert hát azért az ajtón mégis csak az van, hogy OTP. Az ügylet a bonyolultabbak közé tartozik, költözés miatt átszeretnénk jelenteni az értesítési címet.

"- Hú az nem lesz egyszerű"...

Még csak amolyan banki ügyfélként akadok fenn a dolgon, egyelőre az van bennem, hogy a megszokott ISO 9001-es banki szolgáltatást várom el, nem szólok, de Zannnie-nak angolul megjegyzem, hogy ugyanez az ügylet a Citi Banknál nettó 2,5 percig tartott telefonon tegnap.

Töltjük a papírokat, amiket Csicsóné úgy kever, mint Terence Hill balekot játszva a pókerkártyákat valamelyik régi Bud Spencer filmben. Miközben éppen reménytelenül elkeveri az éppen kitöltött nyomtatványt a pultján lévő kupiban, kicsit sietős, könyörgős hangon megkérdezi, hogy gyorsan telefonálhat-e egyet. Távolságtartóan bólintok.

Ügyfelet hív, hogy akkor mi merre mennyi, be tudna-e jönni 20 percen belül mert négykor zárnak, négykor már nem lehet ügyfél a bankban. Elfog az izgatottság engem is. A tempót látva, lehet, hogy egy nap alatt nem végzünk az értesítési cím átjelentésével?

Befejezve a telefont az ügyfél papírjait lobogtatja előttem Csicsóné, ebben a heves mozgásban szétesik egyébként is azonosíthatatlan frizurája és így csapzottan hajol előre:

"- Tudja szeretne pénzt felvenni...de sajnos nem ér be 20 perc alatt."

Nem szólok semmit, igyekszem nem is bólogatni hátha észreveszi, hogy mást tekintek banki ügyintézésnek és szemeim előtt megjelenik, ahogy bizalmasan odahajol a következő ügyfélhez majd:

"Tudja az értesítési címet szerették volna átíratni".

Ez a bizalmas információ átkapcsolhatott egy rejtett kapcsolót és Csicsóné nagymama üzemmódba váltott. Innentől tegeződtünk, majd megjelent egy fiatalember, aki először illedelmesen várt, hisz ügyfél volt (én lennék az), de Csicsóné megfedte:

"- Péterkém miért állsz ott, észre se vettelek! Na gyere..."

Péterke és Csicsóné eltűnnek valahol hátul, de alig pár perc jönnek is, Péter kezében hatalmas csikos szatyor dugig kajával, alul a főétel lehet, a tetején a levest látom dobozban, azon meg tojások átlátszó tartóban. Csicsóné hátul elfelejtette a pénzügyeket, ezért pár tízezer forintot átnyújt a pulton és rajtunk keresztül Péterkének.

" Mennyi is volt ez drágám?

"Nem tudom...mert nem tudom a nívópálca mennyi,..

"Na nem baj, itt van ennyi aztán majd ha kell még szólsz!..Szia szia, ne haragudj de ügyfél van...gyerekek hogy vannak?!"

Péterke már eltűnt, ezért Csicsóné magának válaszolja meg, hogy biztosan jól és hol is tartottunk?

"Lalalala hol is tartottunk, hova lett az a papír segíts már! Zsoltom..Zsoltom hova tettem...

Ez az a pont, ahol már Zannnie sem bírta tovább. Habár egy szót sem értett eddig, a lalalala után csak azt láttam a szemem sarkából, hogy elkezd remegni, ami bizony nálam is elszakította a cérnát és szégyen ide vagy oda de a könnyeim folytak a röhögéstől az addigra gyakorlatilag kiürült bankfiókban.

Zannnie kapott egy kultúrsokkot, megtudta milyen a magyar ISO 9001-es banki ügyintézés, de én szélesebb összefüggéseket látok ebben. Látom a jövőt, ahogy ez az igazi családbarát lalala banking elterjed, amiben ugyan netto másfél óra egy értesítési cím átírása (és az isten mentse meg azokat, akik sima bankszámla mellett hitelkártyával is rendelkeznek) de azért Csicsóné mégis szerethető.

Mindig némi irígykedéssel olvastam Hrabal könyveiben az ő groteszk, furcsa de szeretnivaló alakjairól. Pepin bácsiról, az éjjeliőrről a lámpával a nyakában, a zsidó bőrősről a téren, Francinról a motorszereléseivel, az esperes úrról, aki kettesével emeli a lányokat, a vicces hajósokról akik sellőt tetoválnak a kis Bohumilra, Bondyról költőről és az installációkat készítő haverjáról. Most megnyugodtam, hogy nekünk is vannak ám ilyen Hrabali alakjaink....csak szem kell hozzá, meg humorérzék.

Lehet, hogy én vagyok Dr. Jekyll és Mr. Hyde? Vagy ilyen rohamosan fejlődő (ne jó: változó) személyiség vagyok?

Mindenesetre a legapróbb banki ügyintézés is kész kálvária számomra. Már tudom előre, amikor belépek az ajtó, hogy gond lesz. A hölgy még nem sejt semmit, barátságosan mosolyog. De én már a kezemet tördelem, hogy mindjárt jön a pillanat, amikor alá kell írni.

Szorongatom a pórázas tollat, teljesen kifehérednek már az ujjaim és görcsösen igyekszem visszaemlékezni vajon melyik aláirásom lehet a kartonon. A cirádás, türelmesen kiírt? Amiben a g-nek van még lefele úgy egy hurka és nem sokkal később a "k" felső hurka követi? Vagy az azóta inkább elharapódzott kunkor-vízszintes vonal és a Zsolt egy áthúzott hullámmal való odabiggyesztése.

Önmagában aláírni nem tudomány...mert az úgy kijön az emberből. Megfogom a ceruzát és egy lendülettel leírom a nevem. Elvégre tudom még egyelőre a nevem, és habár már igen távol kerültem a MACI ÍR stílusú még írásnak tekinthető betüvetéstől, a jó hír az, hogy egy aláírástól senki sem várja el, hogy olvasható is legyen. Tehát nagy levegő, tollfogás (mindegy hogyan, ne szóljál már bele mindenbe!), és egyszuszra. Meg lehet ezt csinálni.

De ki kezdte el terjeszteni azt a hülyeséget, hogy ezt kétszer ugyanúgy meg lehet csinálni? Sőt nem kétszer, hanem gyakorlatilag mindig ugyanúgy kéne csinálni! De nekem basszus nem megy. Minden aláírásom így egyszerre hihetetlenül bonyolult lett, mert nem csak arról van szó, hogy megfogom a tollat és alákanyarítom a nevem, hanem gyakorlatilag úgy készítek művészi rekonstrukciókat, hogy nem láthatom az eredeti művet. Néha ha kicsit legalább oldalra van fordítva a kisasszony monitora akkor belelesek. Már sokat segít, ha látom melyik fajta lehet....de ha nem...hát az aztán az igazi tudomány. Ehhez képest a középkori kódexmásolás kutyafasza.

Néha a hölgy segítőkész. Alkotok egyet, és rázza a fejét. De megkegyelmez és azt mondja: egy kicsit jobban ki kéne dolgozni. Én úgy megadóan bólintok és nekiesek mégegyszer, mint ötödikben az asztalra tett alma portréjának, amire már csak ingatja a fejét. Ez már sokkal jobb, de még nem az igazi. Arra gondolok, közben, hogy én most gyakorlatilag egy olyan parapszichológiai kísérlet részese vagyok, ahol nekem ki kéne találni mire gondol...és ha elég erősen koncentrál a képernyőn látható, valamikor a történelem előtti időkben leadott mintára, akkor én felvéve az ő hullámait produkálni fogom. Van, hogy három aláírás is szerepel ugyanazon a papíron és akkor az utolsót, amolyan 4-es alá jeleggel, még elfogadja.

Nekem az aláírásom más ha esik, más ha fú. Ha szexeltem előző nap hát az hogy lenne ugyanolyan, mintha egy hete már semmi? És ha éhes vagyok? Vagy rosszkedvű? És ha eltelt 5 év? Az piskóta?

Lehetne ezt úgy cizellálni. Elég nagy az az aláíráskarton, miért ne lehetne rajta mondjuk 6-7 változat. Kis pöttyökkel lehetne jelölni. A lila a dühös korszaké, a piros a kicsattanó, a sárga a napsütéses és feketével lehetne az esős napok aláírását jelölni. Ha sietek az zöld és mondjuk nyáron a szabadság idején meg olyan ráérősen kék.

Ezt még nem sikerült egyik bankkal sem elfogadtatnom, pedig valjuk be világbajnok ötlet...leginkább az történik, hogy már az aláírás előtt, ki sem várva a kínos pillanatot azt mondom: készpénzt szeretnék majd felvenni, de előtte írhatnánk egy új aláírási kartont?

Miért nincs a postán légkondícionáló?

(A rövid felnevetés után, ami a felismerésből fakad, hogy nekem még csak eszembe sem jutna ilyenre rákérdezni....összeszedem a gondolataimat.)

A válasz részben földrajzi természetű. Ez az ország valamikor kontinentális éghajlattal rendelkezett, ami azt jelentette, hogy négy évszak volt. Tavasz, nyár, ősz és tél. Nyáron legfeljebb egy-két napig volt olyan nagyon meleg, amit nem lehetett elviselni, ezért a pár napért nem érte meg légkondícionálót beszerelni.  Ma már csak két évszak van, a nyár és a ...hátaztnemtudommi. Ideje lenne elgondolkodni a légkondin.

De a válasz másik fele azzal kapcsolatos, hogy volt ebben az országban egy rendszerváltás. Ez olyasmit jelent például, hogy egyes intézmények/szolgáltatások működése a racionalitás talajára merészkedett, ahol a kereslet és a kínálat szempontjai, vagy a vevőnek/fogyasztónak való megfelelés vágya került előtérbe. Így történt például, hogy ma már egy boltos csak igen ritkán lehet bennfentesekkel mutyizós hatalmasság, aki neked lekezelő félmosollyal mondja, hogy nincs, másnak meg előveszi a pult alól.

Valami oknál fogva ez a rendszerváltás elmaradt a postán. Hát semmi sem tökéletes, ez a bútor leesett a kocsiról a költözésnél és ottmaradt valahol. Ezért habár a szükségletek (hovatovább a vevő szükségletei) azt igényelnék, hogy a megváltozott klímára tekintettel legyen légkondícionáló, valószínűleg erre egy emberöltőt kell még várnunk.

Miért olyan rosszak a gyerekek az utcán és az iskolában? Miért nincs "discipline master"?

Ez azt hiszem olyan kulturális kérdés is. Az ázsiai országokhoz képest Európában sokkal szabadabbak a gyerekek és habár bizonyára minden anyuka kapott már keresetlen megjegyzéseket az utcán főleg idősebbektől, azért itt lehet sikítozni a játszótéren, szaladgálni és ölelgetni anyát.

Az iskolákban régen (olyan két rendszerrel ezelőtt) volt olyan, hogy pedellus, aki a fegyelmet is betartatta. Amikor én kisiskolás voltam a '70-es évek végén ez már a fűtő, vagy gondnok szintjére degradálódott, de azért én emlékszem, hogy a szenesvödörrel járó gondnok bácsi, aki ott lakott az iskolában simán elkapta egy-egy gyerek grabancát, ha verekedés vagy bármilyen fegyelmezetlenség volt.

Nálunk nem jellemző az uniformis az iskolában, nincs szoknya meg térdzokni mellénnyel, legfeljebb csak puccos magániskolákban, vagy esetleg egyházi intézményekben. Van ebben is valami az előző (két) rendszer tagadásából. Egyrészt láttuk az Abigélt, még emlékeznek is rá sokan...és köszi nem. Másrészt hordtunk kék köpenyt, ami először összefirkálódott aztán csíkokban lógott rajtunk egyfajta lázadásként (hisz van rajtam köpeny...igaz darabokban), aztán a már említett rendszerváltás ezt is elsodorta. A jó dolog, hogy az iskola többé nem egy olyan pre-militarista minilaktanya, és az is, hogy azért még annyira nem esett szét az egész, hogy itt is iskolai lövöldözéstől kéne tartani. Azonban azért kicsiben benne van már az iskolában az a "tanítsá bazzeg azért vagyok itt, és hogy miben jövök ide az nem a Te dolgod! Én se szólók be, hogy kilóg az orrod szőre bazzeg" attitűd.

Itt mindenki két puszit ad a másik arcára, amikor ajándékot kap?

Rendszerint igen. Itt nem bűn megérinteni a barátokat, megölelni és kifejezni az érzéseinket. Vannak Európai népek akik ezt nálunk is sokkal intenzívebben teszik (pl. az olaszok), de azért én lehidalnék egy olyan kultúrától mint a koreai vagy a japán, ahol egy szerelmi vallomás is úgy hangzik, hogy nehéz eldöntenem lefejezés vagy pedig házasság következik.

A boltosnő rasszista? Miért vág pofákat, amikor fizetek a pénztárnál?

Nem rasszista, velem is ezt csinálja. Azért vág pofákat, mert így akarja értésedre juttatni, hogy neki itt kell dolgoznia, hogy milyen szar a világ és, hogy érezd magad rosszul, mert neked nem kell. (hanem máshol kell, de ez mindegy ott vághatsz Te is pofákat). Aztán azért is pofákat vág, mert senki nem mondta meg neki, hogy ez némileg távol áll attól, amit szolgáltatásnak hívunk. Lehet, hogy a postán dolgozott előtte. Ott ez szinte munkaköri kötelesség.