Általában kora délután járunk moziba, és általában a MOM parkba. Ez utóbbira azért esett a választásunk, mert a feleségem még birkózik a magyar nyelvvel, és itt gyakran eredeti nyelven vetítik a filmeket, vagy angolul feliratozzák még a magyar alkotásokat is. A koradélutáni időpont meg gyakorlatilag a családi házimozi élményét hozza, hiszen szinte csak mi vagyunk a vetítőteremben.
Most azonban valami mást szerettünk volna, a karácsony is közeleg és különben is jó lenne feldobni a mozizás élményét. Úgy döntöttünk elmegyünk egy premierre, emberek közé, és az Avatár 3D-s éjféli bemutatója elég egzotikusnak hatott ahhoz, hogy jegyet foglaltassunk rá. Tömegre számítottam ugyanis, még a periférián lévő MOM parkban is, mert a közelség lustasága meg a hazai 3D-s kapacitásokról való tudatlanságunk oda vezetett minket ismét.
Tömeg az nem volt. Jártam már így egyszer, egész pontosan akkor, amikor a legutóbb 7 évvel ezelőtt telefonon foglaltam mozijegyet a Pólus Center mozijában. Kicsit késtünk akkor, és a jegypénztárnál lihegve az eladólányka a fejét csóválta, hogy így nem tudja lesz-e jegy. Aztán beengedett és kiderült rajtunk kívül még talán két pár ül a teremben. Vicces lányka volt.
Még otthon mikor megbeszéltük, hogy eljövünk valami olyan kép körvonalazódott bennem, hogy lesz majd egy csomó ember, akik várták a filmet nagyon, izgatottan beszélgetnek majd a filmről miközben a jóelőre félretetetett jegyeikért állnak sorban. Ehhez képest kicsit csalódás volt üldögélni az üresen kongó MOM park műanyag székein egy órával az előadás kezdete előtt.
Azért ha nem is a délutáni 5-6 fős vetítés létszámviszonyait hozta a premier, mondjuk úgy, hogy bőven volt még hely a teremben. Olyannyira, hogy az Intercom székek alá helyezett meglepetésjátékán csak úgy sikerült az összes nyereményt kiosztani, hogy a „műsorvezető” megkérte a közönséget, nézzék meg az üresen maradt székeket is.
Bizony volt premierhez illő produkció is, és habár soványka volt a létszám, az nem akármilyen meglepetéseket tartogatott. A MOM Park éji álmot alvó kirakatai előtt keringő olasz szőröskapucnis turistacsoportnak öltözött társaságról feltűnt, hogy ezeket valahol én már láttam. Feleségem azonnal nyomta, hogy ők a Csillag Születikben a középdöntőig jutó Bad Boyz.
A vetítőterem előterében voltunk, amikor újabb tehetségkutatókból ismert arcok tűntek fel, de itt sajnos a nevekkel már hadilábon állok. Fekete Dávid azt hiszem a Megasztár mindigmusical szereplője, és ha megölnek sem tudom megmondani, hogy hívják azt a fiút, aki énekelt a Csillag Születikben és kiesett pár hete. Kb. ilyen hatékonysággal ismernék fel kortárs magyar írókat is, szóval tudatlanságom minden dimenzióban teljes körű.
Kicsit, bevallom megijedtem, mert attól tartottam, hogy most majd a mozi előtt még táncolás és éneklés is lesz, amit erősített, hogy 3-4 szaladgálva kattintgató fényképész is sürgölődött a fiúk és a velük lévő számomra már tényleg teljesen ismeretlen lánykák körül. A valóság ennél sokkal rosszabb volt.
Az alapötlet az lehetett, hogy ezek a friss tehetségkutatós srácok majd üdvözlik a nézőket, az énekes fiúk osztották ki például a 3D-s szemüvegeket, egy amolyan ceremóniamester féle pasi, akit biztos ismernem kéne esetleg valamelyik csatornáról műsorvezetőként, pedig egy kamerába beszélt először, aztán a film előtt megpróbálta kiosztani az Intercom ajándékait.
Kb. innentől kezdődött az az eseménysor, amit habár már az előtérben zajló erőltetett felhajtás is előrevetített, az igazán nagyot csak ott a vetítőteremben ütött. Az egzotikus premier hangulatát sikerült átfordítani a gyöngyöshalászi faludiszkó hangulatába. Elnézést kell kérjek Gyöngyöshalásztól, mert én utoljára ott a 80-as évek közepén voltam faludiszkóban és azóta ők ehhez képest biztosan sokat fejlődtek.
Kezdődött azzal, hogy a bemondó fiú hosszasan és visszatérően összeszólalkozott az egyik nézővel, aki szóvá tette, hogy mozit jött nézni, nem őt akarja hallgatni. Ezt nagyon zokon vette a srác, újra és újra a véleményének hangot adó néző felé fordulva megjegyezte, hogy csak kibírjuk már azt a pár percet, míg az ajándékokat kisorsolja. Én jobbnak tartottam volna ha egyszerűen elengedi a füle mellett a megjegyzést, amit jómagam egyébként nem is hallottam, de ünnepi sorsolásból így egy pár tucat néző előtt zajló pengeváltás lett. Egy lányka – gondolom az Intercom munkatársa – azért még csinált egy digitális fotót a fődíjnak szánt GPS-t elvivő srácról, és én igazából már sajnáltam őket, mert biztos nem így képzelték a bemutatót, sőt alapból örömet akartak okozni (meg magukat reklámozni) az egésszel.
Ehhez azonben nem voltak partnerek az ott megjelent „celebek(?)”. A végül inkább csak nézőként ott lévő Bad Boyz srácok, vagy az RTL Klub számukra biztosított 15 percétől megrészegedve, vagy mert ők alapból ilyenek, viccesnek szánt bekiabálásokkal kommentálták a díjátadót, aztán kicsit halkabban ugyan, de az egész filmet. A díjátadót kifogásoló hölgyet lerendezték valami „szopjál le”-szerű véleménybombával, aztán olyan a maguk számára bizonyára viccesnek számító bekiabálásokkal álltak elő mint: „mekkora Palermo vagyok már!”, vagy „ figyelj, ez lecelebezett”. Mindezeket háromszor-négyszer is elsütötték egymást ismételgetve, mint amikor valaki a társaságban a biztonság kedvéért többször is elismétli a vicc poénját vagy viccesnek szánt beszólását, hátha valaki lemaradt róla.
Ne haragudjatok srácok, leírom…nagyon gáz volt az egész, nem tett jót nektek az a pár perc a TV-ben!
A magam részéről azt hiszem maradok a koradélutáni családi házimozizásnál az üres vetítőtermekben. A film egyébként nagyon jó volt, aki teheti és érdekli inkább az egyetlen IMAX moziban nézze meg azonban.
James Cameron olyasmit csinált, amivel újra értelmet adhat a moziba járásnak (legalábbis addig míg otthon nem lehet fillérekért produkálni a 3D hatást), de ehhez kéne egy olyan közönség is, akikkel érdemes egy teremben ülni. A Bad Boyz srácok nem ilyen közönség….
