...és még annyit, hogy

A karácsony körüli hosszú szünet az egyetlen alkalom, amikor előkerülnek a számítógépes játékok itthon. Utána egy évig elő sem vesszük csak elvétve. Vicces újraindítani az egy évvel ezelőtti mentést, miközben már rég nem tudod, milyen gombokat kell nyomkodni.

Én régen PC-s játékokat játszottam, de tavaly vettünk playstationt így most az porosodott egy évig.

Szóval miközben évente rámjön a játszhatnék, igazából nagyon elégedetlen vagyok velük.

Ezek a játékok számomra akkor lesznek igazán érdekesek, amikor a játékmenetben ugyanolyan (tehát filmszerű) grafika lesz, mint a bevezető vagy átkötő animációkban. Habár tudom, sok munka van benne, azért én mindig érzek egy kis átbaszást. Megnézel egy látványos bevezetőt, aztán játszol a szögletes arcú és mozgású rajzfilmfigurákkal.

Igazából nem érdekelnek a technikai részletek, hogy NASA szintű géppark kéne a nagyobb képfelbontáshoz vagy, hogy aranyáron lehetne csak eladni a játékokat, vagy bármi. Megengedem magamnak, hogy mezei fogyasztóként tekintsek a játékokra, és én eddig még olyat nem láttam, amelyik ne lenne rajzfilmszerű.

Tudom, nem igazán tartozom a célcsoportba, de éppen ez is bajom. A játékok döntő többsége 12-13 évesekre van szabva, és nagyjából ez is a színvonaluk. Ezek szerint kevés olyan nagyra nőtt gyerek van, akik majd 40 évesen is szívesen játszanának valami kevésbé nevetségessel. Nem vagyunk elegen ahhoz, hogy érzékelhető piaci szegmenst jelentsünk. Így aztán a játékok többsége varázslós, meg tűzgolyós, szuperhősös lövöldözős, meg karatézós verekedős. Még csak nem is az erőszak zavar benne, hanem az a leegyszerűsített primitívség.

Nekem leginkább a stratégiai játékok tetszenek. A város vagy birodalomépítős, de jók azok is, ahol hadseregeket kell irányítani vagy ezek kombinációi. Jó az, amelyik nehéz! Amikor már harmadik napja azzal álmodok, hogy a fenébe oldhatnék meg egy helyzetet és érdekes módon sokszor éppen álmomban jön a megoldás, mint a benzolgyűrű. De a játékok többsége egy idő után nagyon is kiszámítható. A szó szoros értelmében.

Még a nagyon életszerűnek tűnő számítógépes játékokon is látszik, hogy matekos szubkultúra alkotta őket. Nem az a baj, hogy értenek hozzá, mert mögé kell tenni a matekot, hogy fusson, de azt mondom MÖGÉ és nem beletolva az arcomba.

Számozott szintek, életpontok, akciópontok, százalékos értékek, képletek az erőviszonyok kiszámításához. Mindezek kiszórva mindenfelé a képernyőre. Néhány játékot a fejlesztés vége előtt valamikor oda kéne adni matematikától direkt irtózó kreatív arcoknak, akik könyörtelenül kiszórnának minden matekos dolgot a játék látható teréből. Számok ott legyenek, ahol az életben is vannak, mondjuk a pénznél. De egy sebesültnek leszakad a karja, nem pedig 33%-ot veszt az életerejéből. Aki ügyesebben verekszik, fekete övet kap karatéból, nem pedig szerez 2 akciópontot.

Nem vagyok szakértő, nem is akarok érteni ezekhez, csak évente egyszer elkap a roham, ami kb. két hétig tart és akkor újra adok egy évet az iparnak, hátha rámtalál.:)

Karácsony környékére szántam ezt a posztot, bár tulajdonképpen akármikor aktuális lenne. A KIVA (www.kiva.org) az első olyan online kezdeményezés, ami lehetővé teszi, hogy a világ akár ellenkező sarkában élő emberek mikro hiteleket (1)  nyújtsanak a segítségre szorulóknak, a szegénység visszaszorítása érdekében.

Kölcsönről van szó, nem segélyről. Pusztán a nélkülözés ténye nem elég ahhoz, hogy valaki KIVA kölcsönben részesüljön, kell egy ötlet, egy megvalósítandó vagy már működő saját vállalkozás, amihez némi pénzre lenne szükség.

A KIVA honlapja az a felület, ami összeköti a kölcsönre szoruló mikro-vállalkozásokat a kölcsönözni hajlandó emberekkel. A kezdeményezés olyan piaci szegmenst foglal el, ahol rendszerint a bankok már/még nincsenek jelen. Jellemzően alacsony összegek cserélnek gazdát, kis összegű kölcsön igényeket elégít ki sok-sok lelkes kölcsönt nyújtó fejenként minimum 25 USD, tehát valamivel keveseb mint 5000 Ft értékben.

Hogyan működik a KIVA?

A KIVA székhelye San Francisco-ban van, a kölcsönért fordulók helyi partnerszervezeteiken keresztül vehetik fel velük a kapcsolatot. A partnerszervezetek általában olyan gondosan kiválasztott (civil) szervezetek, akik képesek lebonyolítani a jelentkezők értékelését, a KIVA honlapján való közzétételét, a kölcsön folyósítását majd annak időre történő beszedését.

Amennyiben a partnerszervezet úgy ítéli meg, hogy a vállalkozás sikerrel támogatható lehet a KIVA mikro-finanszírozás keretében, akkor készítenek róluk egy angol nyelvű leírást fotókkal, melyet elhelyeznek a KIVA rendszerében. Egy leírás (profil) kb. így néz ki:

A képen Faustinát láthatjuk Ghánából. A háromgyerekes 36 éves asszony egy kis élelmiszer és vegyesboltot működtet immár hetedik éve. 1075 USA dollárnyi (nem egészen 200.000 Ft) kölcsönre van szüksége, amit árukészletre (konkrétan rizsre) fog költeni és a tervek szerint 8 hónap alatt adja vissza. A számára létrehozott KIVA profilon látszik, hogy 2009. december 25-ig, alig több mint egy hét alatt 925 USD-nyi felajánlás már érkezett.

(A posztot nem tudom elég gyorsan megírni ahhoz, hogy legalább a közlés pillanatában aktuális adatokat közöljek. Tegnap este 10 körül, amikor a karácsonyi ajándékok kibontogatása után elkezdtem írni a posztot Faustina kölcsönigénylésére, még csak 325 USD érkezett. Ma reggel, amikor elkezdtem szerkeszteni, már 925 dolláron állt, és most, hogy a linket akartam beilleszteni látom, hogy összejött a teljes 1075 USD neki.) 

Hogy kiktől érkeznek a kölcsönök?

Hétköznapi emberektől, mint Te vagy én, akik azért regisztráltak az oldalra, hogy kis összegű kölcsönökkel segítsenek másokon. A minimum összeg, amivel csatlakozni lehet a kölcsönösszeghez az 25 USD (nem egészen 5000 Ft), amit hitelkártyával vagy PAYPAL (www.paypal.com) átutalással lehet eljuttatni a KIVA-nak. A PAYPAL egyébként egyedülálló módon a KIVA átutalásokat díjlevonás nélkül juttatja el a szervezethez.

A regisztráció során a kölcsönt nyújtó emberek is létrehoznak egy profilt, ahol bemutatkozhatnak, és feltölthetnek egy fényképet. Amikor kölcsönt nyújtasz valakinek, a Te profilod látható lesz a támogatott vállalkozás profilján, tehát egész pontosan lehet látni honnan jött össze ez a pénz. Faustina profilján ma az látszik, hogy az eddig összejött 925 USD-t 27 ember adta össze, tehát fejenként átlagosan a minimumnál kicsit többet, kb. 34 dollárt adtak a kölcsönt nyújtók.

Én egyébként 25 dollárral egy szintén kisboltot üzemeltető ugandai asszonyokból álló csoportot támogattam pár hónappal ezelőtt. Ennek több mint a felét mostanra visszafizették. A KIVA előre meghatározott ütemezés szerint szedi be, majd fizeti vissza a kölcsönöket, nekem eddig minden részlet rendben visszaérkezett. Azt tervezem, hogy, amint visszajön a teljes 25 dollár, azt megduplázva újra odaadom pár hónapra egy kiválasztott kisvállalkozásnak. Odaadnám magyar mikro-vállalkozásnak is, de hazai partnerszervezet még nincs így a kezdeményezés jelenleg nem érhető el magyar hiteligénylő szegények számára.

A KIVA kimutatása szerint 2005 októbere óta 2009 decemberéig több mint 110 millió dollárt juttatott el így 50 különböző ország szegénységben élő vállalkozásai részére. Ezt a pénzt viszont több mint 180 országból származó 600.000 olyan személy adta össze, akik értelmét látták, hogy egyenként minimum 25 dollárt szánjanak a rendszerre.

Kiszámítható a statisztikákból, hogy ezek szerint a regisztrált kölcsönt nyújtók átlagosan fejenként 180 dollárt (nem egészen 35.000 Ft-ot) áldoznak erre a célra. Az összejött pénzből eddig mintegy 270.000 vállalkozás kapott kölcsönt és a visszafizetési arány 98,12%-os. Ekkora esélye van tehát a rendszerben annak, hogy viszontlátod a kölcsönbe adott pénzed, természetesen mindenféle kamat nélkül.

A KIVA bejegyzett non-profit szervezetként egyrészt támogatásokból, szponzori pénzekből él, másrészt egy ügyes technikai húzással, amikor egy kölcsön összeget utalsz át nekik, akkor udvariasan felajánlanak egy potmétert, amivel beállíthatod, hogy a kölcsön összegén felül adsz valamennyi pénzt a rendszer működtetésére is. Én ha jól emlékszem olyan 1 dollárra állítottam, de lehetett volna nullára is.

Jelen pillanatban sajnos magyar helyi partnerük, akik a hazai kiválasztási, kölcsönözési és beszedési procedúrát lebonyolítanák, nincs. Ukrán, bolgár és moldáv szervezeteket láttam a térségből.

Vannak hazai próbálkozások is a mikro-hitelezésre, 2010-ben indul a Szegények bankja, a korábbi kísérletek eredményeiről Varró Szilvia írt egy éve nem túl optimista cikket. Mindezzel együtt én remélem, hogy valami hasonló Magyarországon is megjelenhet.

Amiért a KIVA nekem nagyon tetszik:

A legfontosabb, hogy ez egy olyan önállóan építkező, most már világméretű, közösség, ami saját életre kelt. Embert köt össze emberrel hatalmas átláthatatlan bankok, kormányok nélkül. Számomra minden olyan kezdeményezés nagyon szimpatikus, ami nem tátott szájjal vár állam bácsira, nem fogadja el a multinacionális cégek erőszakos harácsolását, hanem tulajdonképpen új hatalmi bázist teremtve a technika adta lehetőségekkel közvetlenül köt össze embereket egy cél érdekében.

A KIVA alapítói nem petíciókat írtak az amerikai kormánynak a fejlődő országok túl alacsony szintű támogatása miatt, és nem kirakatokat bezúzva bohóckodtak antiglobalista kapucnikban különböző rendezvényeken, hanem saját kezdeményezést indítottak, amivel sikerrel megkerülhettek minden, a keresztmetszetet egyéként szűkítő hatalmi tényezőt.

A KIVA üzenete számomra az, hogy a technikai fejlődéssel új értelmet és lehetőségeket kaphat a demokrácia. Az ilyen kezdeményezések, rövid időn belül, tulajdonképpen felülírhatják a „hivatalos” támogatási, segélyezési politikákat, ha ilyen ütemben folytatódik a növekedés.

A másik dolog, ami nekem nagyon tetszik az a KIVA kommunikációja és technikai megoldásai. Az oldal nagyon profin lett összeállítva, láthatóan nagy gondot fordítanak az ellenőrizhetőségre, a nyomon követhetőségre. Az oldal tele van statisztikákkal, fotókkal, mérlegekkel és mindez igen felhasználó és web2 barát módon. Valószínűleg ennek köszönhetik az impozáns növekedést is.

A Buntu Buntu törzsfőnök vagyonának átutalásáról szóló nigériai leveleket ismerve, ezen a gondosan tervezett átláthatóságon nincs is mit csodálkozni, ha valaki ma Afrikába vagy bármelyik kontinens gázosabb részeibe akar pénzt küldeni hát nem a legjobb érzésekkel teszi.

Sokat segít a bizalomban, hogy igen alacsony összegekkel be lehet szállni. 5000 Ft nem mondom, hogy kis pénz, nekem olyan 4 napi kajapénzem, de ha belegondolok, hogy tömegek képesek emelt díjas sms-t küldeni egy vetélkedőbe TV-csatornákat gazdagítani, vagy, hogy hányan vesznek bónusz és prémium pontokat a remek online játékokhoz, akkor azt gondolom itthon is lehetne piaca egy ilyen kölcsön-hálózatnak. Akár a KIVA rendszerén keresztül.

(1) 

Az angol nyelvű leírásokban jellemzőan a mico-finance (mikro-finanszírozás) kifejezést használják, amit a következőképpen definiálnak:

„A mikro-finanszírozás kölcsönt, megtakarítási eszközöket, és más alapvető pénzügyi szolgáltatásokat jelent a szegénységben élők támogatására.”

A Világbank becslése szerint jelenleg több, mint 7000 szervezet foglalkozik mikro-hitelezéssel, akik közel 16 millió szegénységben élő embert a fejlődő országokban. A mikro-hitelezés keretében világszerte mára mintegy 2,5 milliárd dollárt forgatnak, ez az összeg azonban potenciálisan a többszörösére növekedhet a közeljövőben.

Megfogott ez romániai forradalomról szóló két részes cikk az indexen. Ahogy olvastam olyan élesen jöttek elő az akkor történtek mintha tegnap lett volna. 17 éves voltam. Harmadikos középiskolás. Kemény tél volt, apámnál voltam éppen Gyöngyöshalászon azzal a kínzó szemét arc- és homloküreg gyulladással, ami akkor is fáj, ha lehajolsz és akkor meg különösen, amikor a szőrős ujjú körzeti orvos megkopogtatja a homlokod. Azt mondta itt nagy szuri lesz, én meg beszartam ettől, mert habár volt már arcüreggyulladásom, sose szúrták még fel, és azt mesélték nagyon fáj.

Miközben ezen paráztam kitört a romániai forradalom…..a TV-ben. Bekapcsoltam és a szokásos királylányos mesefilmek helyett a breaking news ment, és egy bemondó helyett 12 ült (és további 37 meg mögöttük állt) a bejátszott román TV pultja mögött halál komoly bizottságarccal. Aztán jöttek a vágóképek, hogy Temesvár meg most már Bukarest is, és lövöldöztek. A szekus akkor még nem azt jelentette, mint az erőltetetten szlenges mobiltelefon reklámban, hogy biztonsági őr, hanem azt, hogy a román titkosszolgálat embere. Virtuális dolog volt ez ugyanabból a dobozból, mint amiben néha azt látni, hogy egy nagyon gyorsan szaladó madár mindig túljár a prérifarkas eszén.

De igazán mégsem volt ugyanolyan virtuális. Délután megkérdeztem apámat, hogy szerinte lenyomnánk-e a románokat, ha megtámadnának. Apám 1980-ig határőrtisztként szolgált, számomra ez egyet jelentett a két lábon járó Rambo és katonai szakértő státusszal. Érdekes mert érzés szinten nem él bennem, hogy komolyan aggódtam volna, de a tény, hogy rákérdeztem azt jelenti igenis eszembe jutott a dolog. Valójában azt gondolom, hogy a világnak ezen a táján (és 2001 szeptembere óta szinte bármelyik táján) valahogy a testséma része, hogy bármelyik pillanatban pakolni és szaladni kell, esetleg a pakolás is kimaradhat. Én nem is értem emberek mire kötnek 30 éves lakáshitel szerződést vagy befektetéssel egybekötött életbiztosítást egy olyan országban ahol két egyforma rendszerű 30 év még nem is nagyon volt.

Apám azt mondta szerinte mi győznénk mert a román katona a kukoricamezőn dolgozik csak. Lehet, hogy többen vannak, de képzetlenek. Hogy így volt-e azt nem tudom, de apám megtette, amit egy apának ilyenkor tennie kell, megnyugtatott. A legnagyobb gondom újra az arcüreggyulladásom lett, ami egyébként tovább tartott, mint a forradalom maga csak ebbe nem halt bele senki.

Aztán most olvasom ezeket a cikkeket az indexen és abból az derül ki valódi fenyegetés volt. Táncolunk itt a penge élén, ki tudja mióta és még meddig. Most betudom a 17 éves agyamnak és életemnek, lehet, ha felnőtt fejjel élem át, akkor én is levelet írok a minisztériumnak, hogy küldjenek már katonákat Gyöngyöshalászra.

A poszt kapcsán rákerestem az akkori eseményekre a youtube-on. Egyből persze a Ceausescu (ezt a nevet én csak copy-paste-tel tudom leírni) házaspár kivégzését dobta ki. Szörnyű dolgokat tehettek, kevés tenyérbemászóbb alak volt, mint ez a Ceausescu, de a videókat végignézve én csak két halálra vált öregembert látok, akiket megkötöznek és lelőnek.