HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2010.12.13. 18:42 Zsoolt

Fogyatékosügy a paraván mögött?

7 hónap hallgatás után, nem túl biztató keretek között, végre megszólalt az új kormányzat a hazai fogyatékosügy egyik legnagyobb kérdése, a fogyatékos embereket ellátó nagy létszámú intézmények kitagolása kapcsán.

2009 őszen csak jelentékeny civil és szakmai tiltakozás eredményeképpen vonta vissza a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség azt a pályázati tervezetet, aminek eredményeképpen akár újabb százötven fős mamut-intézmények jöhettek volna létre Európai Uniós forrásokból. Az összes nemzetközi egyezménnyel ellentétes módon. Habár az akkori kormányzat képviselői nehezményezték a tiltakozásokat, informális beszélgetések során nem felejtettek el megjegyzéseket tenni civil szerezetek képviselőinek, a területen dolgozó szakembereknek, járhattak volna sokkal rosszabbul is.

Bulgáriában ugyanis éppen most zajlik az Európai Uniós források felfüggesztése az ottani gyermekotthonok és árvaházak bővítése miatt. A pénzt ők is a közösségbe történő integrációra kapták, azonban nem arra költötték.

Elsősorban a kormányváltásnak köszönhetően 7 hónapig nem hallottunk semmit a kitagolásról, a mai napig nem került összehívásra a szféra kérdéseit megvitatni hivatott Fogyatékosügyi Tanács és számos jelentős, a fogyatékos embereket is érintő társadalmi kérdés került eldöntésre, az érintettek megkérdezése nélkül. Pedig voltak bizakodásra alapot adható jelek.

Biztató volt, hogy az új kormánypárt képviselői között, több fogyatékossággal élő korábbi aktivista is található, egyikőjük Kósa Ádám Európai Parlamenti képviselő közvetlenül is megnyilvánult a témában, nyilatkozatot adott ki a kastély-otthonok kiváltásának szükségességéről.

Aztán egy nyilatkozat elejtett félmondatában, a témáért felelős helyettes államtitkár megjegyezte, hogy "nem ért egyet azzal a korábbi kikötéssel, hogy 12 fős intézményeket kell létrehozni". Megint oda jutunk, hogy habár nemzetközi egyezményeket írtunk alá a témában, tanulmányok, vizsgálatok tömege szólt az eltelt 20 évben a kitagolásról, a fogyatékos embereket tömörítő szervezetek szinte egyöntetűen kiállnak annak szükségessége mellet, megint egyes tisztviselők felkészültségén, esetleg jóindulatán múlik egy teljes ellátórendszer, benne több tízezer ember sorsa.

Múlt pénteken aztán megtört a hallgatás jege. Uniós kezdeményezésre a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a kormányzat képviselői gondosan szűrt résztvevői körben workshop-ot rendeztek a fogyatékos embereket ellátó nagy intézmények kitagolása ügyében az Astoria szállóban. A titkolózásnak, és a szférát megosztani próbálkozó szelektív meghívási rendszernek sok értelme ugyan nem volt, a szakminisztérium által körbeküldött anyagokat a témában érintett szakemberek és aktivisták 4-5 párhuzamos forrásból kapták meg és küldték tovább órákon, napokon belül.

Jó lenne már inkább élére állni a közügyek átláthatóságának, közös dolgaink nyilvános intézésének, mert ez a pukkancs titkolózás és a meghívókkal való izgalmas játszadozás gyerekes dolog. Ha eddig nem vették volna észre a hazai kormányzati (mindegy éppen melyik kormányzati) szereplők, az EUs intézmények már réges-régen nem bíznak meg a térség kormányaiban, hivatalos adataiban és jelentéseiben. Évek óta bevett szokás szinte az összes területen, hogy a magyar kormány által kiküldött dokumentumokat, jelentéseket hazai, kormányzattól független szereplőkkel, szakértőkkel nézetnek meg EUs tisztviselők. Árnyékjelentéseket és watch-dog jellegű kutatásokat finanszíroznak nemzetközi szervezetek.

Azzal sem érdemes próbálkozni, hogy a minisztérium berendeli a témában érintett civil szervezeteket, felkínálva nekik az egyeztetéseken való részvétel lehetőségét, abban az esetben, ha a megjelent prominens külföldi szakemberek előtt nem konfrontálódnak a kormánnyal és nem hoznak nyilvánosságra olyan tartalmakat, melyeket előtte nem egyeztetnek a minisztériummal. Mindkettőre volt példa az eltelt 2 évben, az új és a régi kormány stratégiájának egyszerre része ez.

Ha valahol nincs tisztességes kultúrája a társadalmi egyeztetésnek, a különböző érdekeltségek és vélemények felszínre hozásának, ott alternatív forrásokra támaszkodva fognak információhoz jutni azok, akik hiteles képet szeretnének alkotni az ország helyzetéről. Múlt héten is ez történt.

A színvonal lehet egyébként az egyik oka a titkolózásnak. Az Astoria szállóban bemutatott tervek hátteréül szolgáló dokumentumok láthatóan kb. két nap alatt kerültek összeállításra, az angol fordításra, jó ha órákat szántak. Én nagyon szégyellném magam, ha egy európai köztársaság kormányaként ilyen színvonalú anyagokat kellene kiadnom a kezeim közül, különösen akkor, ha tudom, a témában 20 éve léteznek tanulmányok, felmérések, szakpolitikai elemzések.

Ami miatt még meglehetősen szomorú dolog a titkolózás és a paraván mögött zajló szakpolitizálás hagyományainak folytatása, az az, hogy alapvetően számos elismerést és támogatást is learathatott volna az új kormány, hiszen habár nem a legszínvonalasabb anyagokkal, de mégiscsak zászlajára tűzte a fogyatékos intézmények kitagolásának szükségességét.

Komolyan kéne venni az érintetteket. A fogyatékos embereket képviselő civil szervezetek például a legkomolyabb tudományos közlések szintjén álló, hihetetlenül alapos tanulmányt állítottak össze, melyet 2010. augusztusában tettek közé, az ENSZ Fogyatékosügyi Egyezmény ratifikálása óta eltelt első két év eredményeiről mulasztásairól. Nemzetközi szinten elismert betegjogi aktivistáink vannak, szakemberek tucatjai, érintett szervezetek képviselői évtizedek óta foglalkoznak a fogyatékossággal élő emberek társadalmi integrációjának kérdésével.

A titkolózós, kegyesen csepegtetett információkkal és megosztási módszerekkel operáló hatalmi technikák helyett, ki kéne nyitni ezt a vitát. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, mit kívánunk kezdeni a közel 600.000 fogyatékos emberrel Magyarországon. Egy valóban megnyitott vitában jönnek majd a Taigetoszért kiáltó trollok, a határmenti nagy zárt kastélyintézményeikhez ragaszkodó megyei mindenhatók, az emberi jogokat akár a hazai realitások ellenében elvből védő aktivisták. Mindegy, jöjjön az, ami van az ég alatt. Ebben a mezőben kell közösen megoldást találnunk. A társadalmi egyeztetések módszertanáról egyébként pár évvel ezelőtt komoly tervek készültek, azonban kialakult valódi kultúrája máig nincs a dolognak.

Márpedig enélkül nem lesz semmiféle változás egyik nagy társadalmi alrendszerünkben sem. Egyet azonban leszögezhetünk. Bármi is történjék fogyatékos témában, azt nem lehet a paraván mögött csinálni többé. Ez a bejegyzés is ennek elősegítésére született.

11 komment · 1 trackback

Címkék: fogyatékos


A bejegyzés trackback címe:

https://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr722513703

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Fogyatékosügy a paraván mögött? 2010.12.14. 13:47:11

7 hónap hallgatás után, nem túl bíztató keretek között, végre megszólalt az új kormányzat a hazai fogyatékosügy egyik legnagyobb kérdése, a fogyatékos embereket ellátó nagy létszámú intézmények kitagolása kapcsán.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

is 2010.12.14. 15:23:41

ez a poszt szimpatikus. mondjuk a kitagolas az nem egy altalanos magyar szo, ez arra vonatkozik, hogy egy intezmenyben max. 12 fogyatekkal elo legyen elhelyezve, azaz a 600 ezer emberre 50 ezer ilyen legyen? valoszinuleg nem, mert ez kezelhetetlen. de akkor mi is pontosan ez a 12-es intezmeny, meg a kitagolas?

Zsoolt · http://www.annyit.blog.hu 2010.12.14. 15:32:49

Intézményben mintegy 16.000 fogyatékossággal élő ember él. A kitagolás azt jelenti, hogy ne száműzzük őket a határszélre, nagy régi kastélyokba, hanem élhessenek mint bárki más, a közösségben, családi méretű viszonyok között. Ha négyen laktok valahol, akkor az egy háztartás, ha 400-an akkor az egy rezsim.

liksoft 2010.12.14. 17:20:19

Rokoni körben van fogyatékkal élő pályakezdő. Tudom, hogy szinte lehetetlen elhelyezkedni. Vagyis, vagy az állam, vagy a család tartja el. Hiába kapott 40%-os csökkenést (OEP), ez az az érték, ami ahogy szoktuk mondani, semmire nem jó sehol sem. Kisegítő általános, hasonló középiskola, szakmának nevezett alapismeretek.

Ha a fenti százalékot a munkáltató megtarthatná a dolgozó után fizetendő járulékokból, adókból, akkor a munkára alkalmas de "sérült" embereknek is könnyebb lenne elhelyezkedni. Sőt, az oktatásban is azok, akik nem magatehetetlenek, ha rendes osztályba járhatnak, mindenkinek jobb. Jobb a sérültnek, mert húzzák a többiek, jobb az egészségesnek, mert toleranciát tanul. Persze ehhez pedagógus kell, meg a pedagógusnak szankcionálási lehetőség, amit teljesen kivettek a kezéből. Ugyanis az iskola (bármennyire is érdekes), nem demokratikus intézmény! Nehogy már a gyerek mondja meg mit lehet, mert akkor lenne demokratikus!

Vagyis elfogadás, és segítség kell, NEM kirekesztés.

is 2010.12.14. 17:39:00

@Zsoolt: koszi. es ha mondjuk 10 fogyatekkal elo bekoltozik egy haz 5 lakasaba, akkor mennyi es milyen segitseget, felugyeletet, adminisztraciot, egyebet igenyelnek? mert most az 500 fos rezsimben nyilvan van egy igazgato, meg egy tomegkonyha, meg mosoda, meg foallasu takaritoszemelyzet, meg orvosi ellatas. 10 fokent ez a sokszorosaba kerul, vagy alacsonyabb szintu lesz a tamogatas (messzebb az orvos, kevesebb mosas, takaritas, fozes stb.). vagy rosszul latom? ugyanannyibol megoldhato a 10 fos, mint az 500 fos?

(त्वष्टृ) (törölt) 2010.12.14. 17:45:07

Figyelj, Vedd már nagyobb méretre a betűtípust, ez így fáj a szemnek!

Nagy gondolatoknak tér kell! höhö.

(त्वष्टृ) (törölt) 2010.12.14. 17:47:20

Meg aztán szemüveges emberek nincsenek előnyben, amikor a blogotokat próbálják olvasni.

ehja 2010.12.14. 18:01:53

@Lázár: ctrl-+ vagy nézet/view menüben zoom/betű méret mindent meg tud oldani.

Lt.Dorsi 2010.12.14. 18:05:34

@Zsoolt: Annak hogy egy intézményben hány lakó van, annak semmi köze az integrációhoz. Németországban szép példákat lehet látni rá, hogyan kell több száz főt ellátó intézményben a családias környezetet és integrációt megvalósítani. Igaz ott oktatás és foglalkoztatás is járul a dologhoz. Meg az, hogy egy kisváros lakói maradéktalanul elfogadják, hogy közöttük jönnek mennek és dolgoznak a fogyatékkal élők. Itthon ez utóbbi a legfőbb gátja az integrációnak.

Zsoolt · http://www.annyit.blog.hu 2010.12.15. 13:43:52

Lt.Dorsi...elvileg igazad van, hiszen egy szokásos panelházban is akár több ezren élnek, én is laktam ilyenben. Ennek ellenére a magyarországi bentlakásos intézményekben kivétel nélkül megjelenik az a létszámból és az intézményben kialakuló viszonyokból levezethető rezsim, amiben az egyéni szükségleteket felülírják az intézmény érdekei. Én is ismerek remek akár nagy létszámú apartmanházakat. Ezek az intézmények nem ilyenek.

Zsoolt · http://www.annyit.blog.hu 2010.12.15. 13:44:03

@is: ezt nehéz egy ilyen dobozban megmagyarázni. Két adat: a jelenleg intézményben élők mintegy 30%-a az ott dolgozók szerint is azonnal kiköltözhetne, azonban mivel nincs a közösségben semmilyen támogató szolgáltatás (például azért mert ezek az intézmények viszik el a szférára jutó kiadások 94%-át) így marad a távoli nagy intézmény. A személyzet létszáma az ilyen helyeken vetekszik a lakók létszámával mert mindent az intézmény szervez meg, akkor is ha ő el tudná látni magát. Például ha valaki tud főzni, nem kanyaríthat le egy főzőedényt a konyhában magának, hanem megy az étkezőben enni, az intézmény által meghatározott napirendben. Na most ezt szorozd fel 30 évvel. A kis létszámú lakóotthonokban ha azt jól csinálják maguk főznek és ha nem megy segítséget kapnak, de ha megy, akkor maguk csinálnak mindent.

Szúrófény 2012.11.18. 06:54:31

@is: ?Életre ítélve, Riport 1992 ből

Milyen sorsot szán, biztosít az a társadalom, amely meghalni nem engedett, és ma sem engedi a rokkantnak, fogyatékosnak született gyermeket? Öt millió feltételezhetően egészséges gyermeket pusztítanak el, az abortusz eszközével, és élni kényszerítik, a rokkantan, fogyatékosan születettet, ha egyszer megszületett! A humánum nevében elkövetett emberkínzás logikájára mi a magyarázat? A fogyatékos gyerek bánat, lelki anyagi teher a szülőnek, társadalomnak, és önmagának! Húsz-ötven éve még ezek a gyermekek meghaltak a nagyfokú egészség károsodásuk miatt.
Ma az orvostudomány „megmenti őket” nyomorult, kevésörömű, vagy teljesen örömtelen, vegetatív létre! Intézet ápoltságra vagy az eltartottság különböző szintű kegyelemkenyerére szorulva tengessék életüket! Teszi ezt annak ellenére, hogy meggyógyítani soha nem fogja, mert lehetetlen! Emberi, anyagi erőforrást köt le, von el, hogy ezeket az ártatlanokat többnyire emberhez méltatlan életre kényszerítse!
süti beállítások módosítása