Head Honcho:
@hungarisztan: Ám megkockáztatom, hogy a szupermarketben ma kapható citromlék közül még mindig az ... (2020.07.08. 23:01)Magyar sorozatok régen és most
Kisné Szórádi Mónika:
Kálmán nevet szeretném kínaiul. Köszönöm (2018.04.01. 09:23)Fess magadnak egy Tao-t!
Biró Andrea:
Kedves Zsolt !
A kisfiam nevét szeretném megtudni kínaiul : André
Előre is köszönöm (2018.03.27. 17:07)A magyar nevek kínaiul
....utazok megint és ilyenkor jön egy fura érzés. Megrohan a "mi a picsának" és "basszus miért mondtam igent" vonalon hullámokban ez az érzés. Ilyenkor úgy látom a világot, hogy az ember természetes állapota az, ha ül a seggén, sőt már az is túlmozgás, elég csak feküdni hanyatt a saját ágyamban, vagy valami közeli mezőn legfeljebb. És mire ez a nagy pakolás, menetelés jobbra balra? Elég ha a bárányfelhők mennek az égen. Mert már olyan torokszorító, izgatott érzés, hogy jaj mit hagyok itthon, biztos lehet-e majd vízumot váltani a reptéren? Pénzt se váltottam még basszus azt se tudom mi a program, lesz-e a net és még Szollár Judit pszichós szakdolgozatát is el akartam olvasni.
Ebben az állapotban minden munka, ami teher megédesül, hisz ki kell cserélnem itthon vagy két égőt, mosogatni is kéne és különben is nincs egy rongyom, mit vegyek fel. Utálom már a reptereket, a repülést mégjobban, de ott azért jó lesz. Előadást tartok egy konferencián és még meg sem néztem mikor és miről is...fejben még nem tartok ott.
Nagymamám míg élt, mindig azt mondta, amikor mentem valahova: "Jógyerek...minek mész már megint?!"...pedig akkor még csak a Tiszára jártam kenutúrákra.
Tegnap kint voltam az Andrássy úton a különböző európai országokból jött szakszervezetek demonstrációján. Nyugat-Európában szoktam ilyet látni. Ezt a videót Strasbourgban csináltuk tavaly októberben, amikor a franciák tüntettek az ottani nyugdíjintézkedések ellen.
Nem sokkal később a hazai demonstrációs szezonom is elkezdődött, mégpedig az alkotmánybíróság épülete előtt szervezett megmozduláson. Itt még képeket sem csináltam, és nem a sötétség miatt. A videón látható karneváli hangulat helyett egy rosszul hangosított, szociológiai előadásokra emlékeztető intellektuális rendezvényen vettem részt, ahol a szemerkélő esőben, mint egy szoborcsoport álltak az emberek, hallgatták a beszédet majd hazamentek. Aznap este azzal az érzéssel gyalogoltam lefele a várhegyről, hogy sokáig nem lesz itt még érdemi hangja a tiltakozásnak.
Azóta eltelt megint pár hónap, és habár a március 15-i rendezvény az Erzsébet hídnál már jelentős fejlődést mutatott azért van még mit tanulni és gyakorolni.
A tegnapi rendezvényen német tüntetők pólóján a következő feliratot láttam:
4,81 Eurót keresek óránként. Ez lenne a német csoda?
Sajátos jelenet volt. Ezek a megtermett munkásemberek síppal, kereplővel, dobokkal vonultak egy országban, ahol tömegek ennek a feléért dolgoznak, de ők nincsenek kint velük. Hol vannak? Van-e összefüggés aközött, hogy a német munkás „már” 4,81 Eurót keres és aközött, hogy rendszeresen kint van az utcán megmozdulásokon? Szerintem van.
Habár a szociálpolitika olyan intellektuális szakmának tűnik valójában szinte minden vívmánya az utcán került kiküzdésre. Egy Bismarck nevű német kancellár, akit utoljára lehet gyanúsítani a szociális érzékenységgel, nem azért vezette be az állam által szervezett betegbiztosítást vagy nyugdíjrendszert, mert egyik reggel úgy ébredt, hogy ezeknek a szegény, szerencsétlen dolgozó embereknek kéne valami idős napjaikra. Azért csinálta, mert nem tudott mit kezdeni a munkások egyre jobban szervezett megmozdulásaival, illetve amit gyomorból, reflexből bevetett – a szuronyokat tudniillik – az nem működött vagy egyre veszélyesebb fegyvernek bizonyult.
Viszonylag sok ismerősöm dolgozik a budapesti vendéglátásban. Talponállóktól és romkocsmáktól az előkelő éttermekig. Többségük még mindig úgy van kifizetve, hogy be vannak jelente egy minimális bérrel, a pénzük nagyobb részét zsebbe kapják. A vendéglátós azért sajátos helyzet, mert a pultokban naponta standolók egészen pontosan tudják mekkora bevételre tett szert a hely, ahol dolgoznak. Hiszen az ő kezükön megy át annak legnagyobb része. Szoktam tőlük kérdezni, hogy vajon az van-e, hogy éttermet működtetni egyszerűen nem lehet gazdaságosan a szabályok betartásával. Ha nincs mutyi, ha nincs kavarás, ha igazi béreket fizetnek, akkor egyszerűen tönkremennek és akkor se mutyi, se kocsma nincs. Vagy az van esetleg, hogy így jóval több pénzt tesznek zsebre, hiszen jelentékeny TB és adóköltségeket spórolnak meg. Akiket kérdezni szoktam azt mondják, hogy a tulajdonosok simán ki tudnák fizetni ugyanazt a pénzt rendes bérek formájában is, legfeljebb nem kéthavonta nyitnának új romkocsmát, hanem kicsit lassabban jönne össze a vagyon.
Ha ez így van, akkor ez klasszikus marxi kizsákmányolás, ugyanaz a műfaj, mint gyerekeket bányában dolgoztatni vagy munkásokat védőkötelek és korlátok nélkül a felhőkarcoló építésekre küldeni. Ha megteszi (és megtették) hát miért ne?
Lehet, hogy úgy van, hogy pont annyit, és csak annyit kapunk, mint amit kiküzdünk magunknak. 500Ft-os órabért, nyugdíj és eü biztosítás nélküli kifizetéseket, fura fizimiskájú demokráciát, nagyot mondó miniszterelnököket.
Ha velünk mindent meg lehet csinálni, hát miért ne csinálnának meg velünk mindent.
Azt is mondják, hogy a magyar nem az a demonstráló fajta. Amikor összegyűlik a feszültség odacsap és abban nem lesz köszönet. Ezt tettük 1848-ban, 1918-19-ben, és 1956-ban is. Szerintem pedig nem kéne mindig megvárni, amíg ide jutunk. A tegnapihoz hasonló karneválszerű felvonulások éppen azért ilyenek, mert mederben szeretnék tartani a feszültséget. Hangot akarnak adni a tiltakozásnak, hangosan, és sokan. De vidáman, zenével, tömeggel, fesztivállal, tánccal és síppal, dobbal nádi hegedűvel.
A tömeg így is jól mutat a híradókban, az üzenet átmegy, megnyilatkoztatásra kényszerít, tárgyalóasztalhoz ültet, vagy akár konkrét intézkedésre is sarkkal. Kipróbálták már ezt, olyan 150 éves hagyománya van, nálunk is jól működött sokáig. Lett belőle hétvége, meg 8 órás munka, meg betegbiztosítás és munkavédelem, minimálbér és túlórapénz. Lehetne belőle demokrácia (nagyjából itt kezdődne szerintem) is, ahol nem azt lesnénk már előre félve a sok baromságtól, hogy mit jelent be az aktuális miniszterelnök lózungokba csomagolva, hanem nekünk lehetne akár hetente bejelentenivalónk.
2011. április elsejéig lehetett véleményezni a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásának stratégiájáról szóló előterjesztést. A stratégia teljes terjedelmében elérhető itt: http://www.box.net/shared/j27j2l48qt
A véleményezés úgy zajlik, hogy egy minisztériumi e-mail címre lehetett eljuttatni a véleményt. Hogy ezen túl mi történik aztán a hozzászólásokkal, arról nincs információ. Ezért úgy döntöttem, hogy nyilvánosságra hozom az általam írt véleményt.
Ide az összefoglalásból szerkesztettek egy rövid részt, mert a teljes verzió emészthetetlenül hosszú egy blogbejegyzésnek. Ebből persze sokminden nem fog kiderülni, de akit részleteiben érdekel elolvashatja teljes terjedelemben itt: http://www.box.net/shared/j9ezy6u39a
Összefoglalva
Stratégiai fontosságúnak és üdvözlendőnek tartom a koncepciót, melynek értelmében az ellátórendszer jövőbeli alakításánál a hangsúlyok a lakókörnyezetbe integrált ún. közösségi-alapú szolgáltatási formákra kerülnek át, a lakhatás, a nappali tevékenységek, az oktatás és a munkavállalás terei szétválnak egymástól, s a létrejövő új szolgáltatások igénybevételének alapja az ellátottak önálló döntése lesz.
A kitagolási stratégia valójában egy kormányhatározat előterjesztése. Ez erős politikai elkötelezettséget jelent. A stratégia legitimitásához, - amennyiben az elfogadásra kerül - nem férhet kétség.
Komoly előrelépésnek tartom, hogy a jelenlegi stratégia helyzetértékelésében képes szembenézni a múlttal. Először olvasom kormányzati dokumentumban, hogy képes a döntéshozó szembenézni a korábbi fejlesztések kudarcaival és tévedéseivel, a létrejött fejlesztésekről megállapítani, hogy azok gyakorlatilag a korábbi szemlélet továbbhordozói, nem pedig a megújulás letéteményesei lettek.
A kitagolás tényén felül érdemi előrelépés történik a közösségi-alapú lakhatási formák megteremtése terén is. A stratégia új szolgáltatási forma, jelesül a támogatott lakhatás bevezetésével számol, mely a korábbinál jóval rugalmasabb lakhatási formákat tesz lehetővé, és remélhetőleg az ilyen megoldások expanzióját hozza.
A stratégia rögzít egy sor fontos olyan alaptételt, melyek alapvetően határozhatják meg az ellátórendszer jövőjét. Ilyennek tekinthetőek azok a gondolatok, miszerint az önálló életvitelt elősegítő szolgáltatások alapvetően az alapszolgáltatásokra épülnek, hálózatszerűen működnek, és hogy a különböző egészségügyi szolgáltatásokat, az oktatás vagy a kultúra intézményeit a fogyatékos személyek a jövőben a lakóövezetben jellemző szolgáltatóknál vehetik igénybe.
A 30 évesnek hirdetett stratégia valójában igazából 3 éves, ugyanis mindössze erre az időszakra szerepelnek benne olyan részletek, amitől a dokumentum még komolyan vehető, jogi és pénzügyi tervnek tekinthető.
Habár a kormányhatározat egyértelmű legitimitást ad majd, közvetlen politikai és szakmai felelősséget senki nem vállal a koncepcióért, az névtelenül került kibocsátásra, s nincs utalás arra sem, hogy mi lesz a sorsa az esetleg beérkező hozzászólásoknak, véleményeknek.
Határidővel ellátott koncepcióval találkoztunk már egyszer a témában, a megvalósításra garanciát azonban az eddigi tapasztalatok szerint egyik lépés sem jelent. A jelenlegi koncepció valódi jelentőségét az fogja megadni tehát, hogy abból mennyi kerül következetesen végrehajtásra.
A kitagolással együtt – annak sikere érdekében - az olyan nagy rendszerekben is alapvető változtatásokat kell elindítanunk, mint a cselekvőképesség hazai rendszere, a megváltozott munkaképességű emberek jogi státusza és foglalkoztatási lehetőségeik, illetve a közoktatás fogyatékos embereket érintő része. Erről nincs szó a stratégiában.
A dokumentum ragaszkodik a max. 50 férőhelyes létszám megtartásához, ami nagy valószínűséggel ugyanúgy a korábbi intézményi szellemiség továbbélésének lesz melegágya, mint az intézmények udvarán létrejött lakóotthonok.
Komoly hibának tartom, hogy a pszicho-szociális fogyatékossággal élő embereket ellátó nagy létszámú intézmények férőhelyeinek kitagolásáról egyetlen szó sem esik a stratégiában.
