HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2010.02.20. 13:43 Zsoolt

Mi van veled?

Nem tudom miért, de engem mindig zavarba ejt a „hogy vagy?”, illetve a „mi van veled?” kérdés. Annyira már úgy tűnik amerikanizálódtam, hogy akkor sem válaszolnék a „hja, ne is kérdezd!” típusú magyaros pesszimizmussal, ha egyébként éppen akkor futottunk volna össze, amikor engem a vérpadra visznek.

Annyira azonban még nem amerikanizálódtam, hogy (hacsak nem amerikaiak teszik fel a kérdést) komolyan veszem, igazi kérdésnek tartom, és elkezdek gondolkodni, tényleg mi is van velem?

Évek óta nem látott ismerősök, iskolatársak, munkatársak, rokonok esetén úgy érzem a választ illik önéletrajzi távlatból megfogalmazni, röviden, egy, maximum kettő mondatban összefoglalni életem utolsó találkozásunk óta bekövetkezett mérföldköveit.

„Hát, azóta megházasodtam, most jön a 14. gyerekünk, amúgy jól vagyunk, veled mi van?”

Ez tök jó meg minden, de az okoz bennem bénító zavart, hogy én nem így vagyok, és nem ez van velem, még akkor sem, ha kronológiailag, az válaszban megragadott távlatból tényleg ilyenek történtek.

Ehhez képest én sokkal inkább az élmények és a pillanatnyi benyomások, az apró részletek mentén élem meg az életem, a „mi van veled?” kérdésre magamtól elsőre az jönne ki belőlem, hogy éppen hol jár a fejem, mi foglalkoztat leginkább.

De persze gyorsan eszembe jut, hogy a kérdés közkeletűen nem erre vonatkozik és jön a blokk, a pályák átállítása, az önéletrajzi fájlok előkapása és abból a beszélgetőpartnerhez való viszonyom függvényében a megfelelő válasz kikeresése. Ha családtag a partner, akkor a házasság, ha kolléga, iskolatárs, akkor a PhD dolgozat a mostanában előhúzandó fájl.

A minap egy ilyen beszélgetésben, miután bedobtam a PhD-t, azt a választ kaptam, hogy miért nem válaszolok a kérdésre, nem is mondok semmit magamról. Így fogtam magam és elmondtam, ami aznap leginkább foglalkoztatott, hogy a seggemen az övtartó bújtatónál kicsit kiszakadt a farmergatyám és azon aggódtam, hogy vajon elég hosszú-e a pulóver, vagy tökre látszik.

Ez volt az őszinte válasz, velem ez volt akkor, az én fejem ekörül járt, itt tartottam lélekben és érezve néha a lyukon átjövő hideget, testben is.

Sértődés lett a vége.

Sajnálom, egyszerűen nem tudok normálisan válaszolni a „mi van veled?” kérdésre…

1 komment

Címkék: é:mi van veled?


A bejegyzés trackback címe:

https://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr11775745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emmm 2010.04.01. 21:54:40

A lyuk szemszögéből nézve igen szomorú helyzet ez. Talán régóta készülődött az öv alatt megbújva. Várta, hogy kiteljesedhessen és mikor megszületett végre, egy pulcsi takarásában kellett töltenie a nagy napot. Utolsó lehetőségként még szót ejtettek róla, ám igazán nem voltak rá kíváncsiak.
Lyuk! Együtt érzek veled!
(Hogy lásd mennyire is, várlak holnap a bal zoknimon.)
süti beállítások módosítása