HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2009.08.03. 07:00 Zsoolt

Szingapúr – Ázsia Svájca

 

Kezdjük azzal, ami nyilvánvaló. Ami az embert azonnal magával ragadja. A felszín, amit egy turista, egyszeri látogató benyomásként kap, ha Szingapúrba látogat. Velem is ez történt…magával ragadott ez a kis sziget és még ma sem tudom eldönteni hogy ámuljak vagy szörnyülködjek.
 
Szingapúr kicsinyke városállam az egyenlítőn, Malajzia déli csücskében, Indonézia Riau szigeteitől északra csak pár kilométerre. A térképen csak egy pont jelöli az amúgy is széttöredezett dél-kelet ázsiai szigetek között.
 
S habár mérete apró, jelentősége a térségben óriási, sokak számára példa, utolérendő versenytárs, vagy éppen kiszakadt rebellisek mára irigylésre méltóvá vált csodaországa. Az alig 710 négyzetkilométeren elhelyezkedő városállamot 4,8 millióan lakják, s ez a világ egyik legnagyobb népsűrűségű települése is egyben. De nem csak ebben van a világelsők között Szingapúr. A mintegy 29.000 dolláros egy főre jutó nemzeti össztermékével a világ 4-ik leggazdagabb országa.
 
Ez az impozáns gazdagság azonnal arcul csapja az embert, amint leszáll a Changi Nemzetközi Repülőtéren. Én még nem láttam olyan repteret, aminek szinte a teljes alapterületét padlószőnyeg borítja, egy nappali érzetét kölcsönözve ezzel az általában hideg, fémes termináloknak.

Singapore airport

Nagyon jellemzi Szingapúrt az a kimért részletesség, ahogy már a kikötőben próbálják levenni az embert a lábáról. A „nappali” érzetét nem csak a padlószőnyeg, hanem a nagyképernyős plazmaTV-k elé tett szuperkényelmes fotelek, az ingyen internetes terminálok, a laptop csatlakozásra alkalmassá tett munkaasztalok is erősítik, s ehhez jön még a máshonnan is ismert éttermek, duty free shop-ok végtelen sora. Mindez olyan kifogástalan tisztaságban és rendben, hogy az ember kicsit behúzott nyakkal húzza végig a reptéren a csomagját nehogy valami foltot, nyomott hagyjon.
 

Changi Airport - Singapore

 
Ez az érzés egyébként később sem múlik el, a tisztasággal és a renddel két olyan alapvető vonását írtam most le Szingapúrnak, hogy akár be is fejezhetném ezt a fizetett hirdetés szagú posztot, de azért menjünk csak egyre beljebb.
 
A terminálból kilépve jön a térségben már olyan nagyon ismerős kazánház hatás. Hát igen, a buja egyenlítőn vagyunk, nehéz a légzés, 100% a páratartalom, amihez még esős időben is minimum 25-26 fokos, de inkább 32-35 fokos hőség párosul. A hőmérsékletre az itthoni perzselő nyarakat ismerve nem nagyon kell felkapnunk a fejünket, de ez a hőség nem perzselő, hanem fullasztó, nedves és számomra sokkal kellemetlenebb, mint a leginkább szúró, égető árnyéktalan otthoni napsütés. Embere válogatja, én semmiképpen nem nevezném Szingapúr éghajlatát kellemesnek, az egyévszakos (értsd: mindig nyár van) vidékeknek vannak sokkal elviselhetőbb változatai is (pl. Mexikó). Dél-kelet Ázsiában járva sokszor gondolkodtam azon, vajon hogy az istenben bírták itt az emberek a légkondicionáló előtti korban, de az igazság az, hogy még a szupergazdag Szingapúrban is, a helyiek simán elvannak otthon légkondi nélkül, legfeljebb egy ventillátort vetnek be.
 
Szóval kilépve a terminálból a pedáns tisztaság és rend mellé a virágba boruló kertváros képe társul. Kertváros nem abban a kertesházas, gyümölcsösökkel, szőlővel tarkított hétvégi házas értelemben, hanem inkább úgy kell elképzelni, hogy egy felhőkarcolókkal és emeletes tömbházakkal felfelé építkező megapoliszban minden egyes lehetséges négyzetcentiméterre becsempésznek valami zöldet. Fákat, füvet, parkokat, kerteket, szökőkutakat, kis csatornákat. Nincs egy leváló járdaszegély, egy kátyú, minden tábla már-már bántóan nyílegyenesen áll, vagy ha mégis előfordulna ilyesmi, azonnal komoly erőkkel rámozdulnak és eltüntetik.
 

Sentosa - Singapore

Szingapúr olyan tökéletesen tiszta és rendezett, hogy nekem némi feszengéssel szélesebb családom azon tagjai jutottak eszembe, akiknél mindig ámulsz a fegyelmezett rend és tisztaság miatt, de akiknél nem mered letenni a poharat az asztalra, nehogy kerek foltot hagyjon.
 
Szuper high-tech minden. Chipkártyás sűrű metróhálózat (itt MRT-nek hívják), ügyesen megszervezett autóforgalom, ahol a dugók elkerülésére drága, ámde valódi menekülő utakat alakítottak ki. A tömegközlekedés olcsó, nincs bérlet vagy ilyesmi, hanem veszel magadnak egy bármikor utántölthető chipkártyát, ami minden belépésnél a kapunál regisztrál, és kilépésnél megtett távolság arányában leszedi a díjat. Pontosan annyit fizetsz, amennyit utazol. Az autó és a fenntartása drága, de mivel igen gazdagok van belőle bőven. Státuszszimbólumnak számít, egy városállamban, amit nemigen kell elhagyni, mondjuk nagybevásárlásért sem, szinte felesleges, de a szpojlerrel, küszöbökkel felszerelt, ragyogó tisztára waxozott, könnyűfém felnis felhozatalt látva hamar átjön, hogy itt az autó nem a közlekedés praktikus céljait szolgálja, hanem a gazdagság és jólét félreértelmezhetetlen mutatója.
 

Singapore

 
A címben azért Svájchoz hasonlítom a várost, mert itt is egy a környezetéből markánsan kiemelkedő (bizonyos értelemben különcködő), kevert etnikumú, és erre a kevertségre érzékenyen vigyázó közösségről van szó. Ahogy Svájcban itt is négy hivatalos nyelv van, csakhogy az ottani német, francia, olasz, rétoromán helyett, itt a nemzetalkotók sorrendjében a kínai, maláj, tamil és az angol használatos. Minden felirat elérhető mindegyik nyelven, a hangosbemondók felváltva mindegyiket használják, hivatalos ügyeit az ember e négy nyelv közül bármelyiken elintézheti, s lehetőség van mindegyik nyelven tanulmányokat folytatni. 
 

Singapore

 
Megmondom őszintén én előzetes ismereteim alapján a valóságban tapasztaltnál sokkal kevertebb kultúrára számítottam azonban. Ennek az impozáns sokszínűségnek és a tény ellenére, hogy nagyon ügyelnek a multikulturális jelleg hangsúlyozására, számomra Szingapúr alapvetően egy kínai etnikumú településként jelent meg, s habár biztos gyakorlottabb szem kell néhány maláj és kínai származású ember megkülönböztetéséhez, azért az indiait vagy a fehér embert meg lehet ismerni, s a városállam legnagyobb részén a kínai az, aki hömpölyögve szembejön veled az utcákon.
 

Singapore

 
Utánanéztem az arányoknak, s a látott valóságnak megfelelően kiderült, hogy a kínai populáció az összlakosság mintegy 75%-át teszi ki, ezután 14%-nyi maláj következik, indiaiból már csak alig 9%-ot találunk és a sajátos hangzású „other” (egyéb) kategóriában elrejtve maradnak az európai, amerikai, ausztrál fehér emberek és mindeni más. Az angol tehát nem azért hivatalos nyelv, mert olyan sok fehér ember lakik Szingapúrban, hanem egyrészt az angol gyarmati múltnak, másrészt Szingapúr végtelenül pragmatikus gazdasági irányultságának köszönhetően. De erről majd később sokkal részletesebben.
 
A tisztaság és a gazdagság valóban lenyűgöző, rám leginkább talán a Sentosa nevű tengerparti övezet hatott, ahova libegő vagy milka-lila nyeregvasút visz. Ennek belül ciklámenzöldek a falai és narancssárgák az ülései, a buszpályaudvar olyan tiszta, hogy szükség esetén komolyabb agyműtéteket lehetne rajta elvégezni, és a narancssárga igen sűrűn járó környezetkímélő buszok buja zöld ligetek, delfinárium, kilátók és vidámparkszerű látványosságok között kanyarognak és a személyzet széles mosollyal, mint valami rég nem látott vendégnek integet. Aztán már csak pár méter gyaloglás és a tengerpartra érve úgy érzed itt még a homokot is szűrik (el tudom képzelni róluk).
 

Sentosa Beach - Singapore

 
Ebben a posztban csak a benyomásokra szorítkozom. Arra, ami az ember recehártyáján visszatükröződik, arra, amit a bőrödön érzel, ha odamész. Egy következő posztban foglalkozom azzal, hogy jutottak ide, mi van a csillogás mögött, honnan jött és merre tart ez a sajátos városállam.
 
Habár Szingapúr büszkén hirdeti multiraciális sokszínűségét, ennek igazából a lehetőségekhez képest szembetöltő hiánya ragadott meg inkább. A kínaiakhoz képest nem csak létszámában sokkal kevesebb a más származású helyi lakos, hanem nagyon kevés, kevert származású embert látni az utcán. A brazil társadalomban, vagy az USA egyes részein már alig nyomon követhető kombinációkban variálódnak a különböző származású emberek, ennek alig van nyoma Szingapúrban.
 
Ennél is szembeötlőbb azonban az életformák változatosságának a hiánya. Ez engem szinte mellbevágott. Szingapúr némi túlzással a 4 millió sales-es és marketinges országa, ahol a lakosság döntő többsége ahhoz a nálunk is jól ismert szubkultúrához tartozik, akik rendszerint multinacionális cégeknél dolgoznak viszonylag magas fizetésért, akikre végletekig kommercializálódott fogyasztási szokások jellemzőek, az ehhez köthető értékrenddel, és mindezt az olyan jól behatárolható élettereken teszik, mint a csillogó bevásárlóközpontok, elegáns éttermek, fényűző nyaralások, nagy autók és lakások. A tápláléklánc csúcsán azon gazdagok állnak, akik a condónak nevezett, tér híján kevés számú villa-szerű épületekben, a zöldövezetben laknak, őket követi a nagy többség a sajátos konstrukciójú HDB házakban, ami tulajdonképpen a panel vagy lakópark itteni megfelelője. Én azért nem nagyon hasonlítgatnám sem kivitelében sem árfekvésében a hazai lakótelepekhez ezeket.
 

Singapore

 
A szingapúri kínait könnyű megkülönböztetni az anyaországból (vagy ahogy itt mondják „mainland chinese”)származó kínaitól. A szingapúri jól öltözött, menő frizurája van, drága legújabb divat szerinti napszemüvege, ugyanilyen mobiltelefonja, ipodja, laptopja, pc-je, autója, kártyája. Minden apró kellék számít, nem mindegy, hogy mikori, hogy hányadikként kapta, nincs másolt CD, DVD, replika óra, vagy márkás ruha.
 

Singapore

 
Mindez rendben is van, semmi újat nem mondtam ezzel, ezt a szubkultúrát Budapesten ugyanúgy megtalálni, mint a világ bármelyik metropoliszában. De itt egyszerűen nincs más, vagy ha van, nagyon nem látszik. Hol vannak a lovasíjászok helyi megfelelői? Az úgymaradt rockerek, az ’egy farmerom van, de fender stratocasteren játszom’ jazz fanatikusok? Az elvarázsolt művészek, a bokacsörgető nadrágos szobatudósok, a kinyúlt pulóveres intellektuálisok, a bahiások és az ezoterikusok? A meggyőződéses antikapitalisták, a dolgozókat droidnak nevező kiilleszkedők, az ábrándos idealisták, a fegyvercsőbe virágot rakó hippik, a vasútmodellező bogaras villamosmérnökök, a kalapos skodás öregurak, a cicivillantó ribancok, vagy éppen a lepukkant junkiek helyi megfelelői? Mintha egy mérnöki pontossággal megtervezett társadalomba lépne az ember, ahol életre kell Herbert Marcus „egydimenziós embere”, aki kizárólag a fogyasztás mentén tökéletesen meghatározható, leírható, viselkedése és reakciói kiszámíthatóak és jól irányíthatóak.
 

Singapore ION Plaza

 
Könyvet akartam vásárolni Szingapúrban és amikor a megfelelő helyet kerestem, hogy az indonéz Wayang árnyjátékokról angol nyelvű könyvet vásároljak, akkor egy helybéli ismerősöm miután útbaigazított a könyvesbolt irányába mosolyogva megjegyezte:
 „We are not arty-farty, we are money-money!”
 
Azt hiszem a tisztaság és a gazdagság mellett a másik szembeötlő jellemzője a rend. A wikipédián ügyes szójátékkal „fine city”-ként (a fine szó egyszerre jelenti azt, hogy „remek” és a „fizetendő büntetést”) aposztrofált várost mások egyenesen rendőrállamként emlegetik. Egy biztos. Én életemben annyi tiltó, figyelmeztető táblát, feliratot még nem láttam, mint Szingapúrban.
 

Singapore the fine city

 
Itt minden tilos. Hogy egy szerintem sokat eláruló, szimbolikus dologgal kezdjem….tilos a rágógumi (a rágógumi basszus!!), tilos a playboy, tilos a parkban piknikezni, a házak közötti füvön focizni, a járdán görkorcsolyázni vagy biciklizni, motorozni, tilos a durien nevű (jellegzetes szagú amúgy nagyon tápláló gyümölcs) gyümölcsöt ide-ode bevinni. Tilos, a lakóházak környékén, az utcán parkolni, és minden, ami nálunk is (járművön dohányozni, piroson átmenni) de itt tényleg, és ha elkap a rendőr, akkor súlyos büntetéseket fizetsz.
 
Márpedig rendőrből van bőven elég. Nekem Szingapúr végtelenül paranoidnak tűnt. Nem csak rendmániásnak, mint egy kétségtelenül eredményes ámde elviselhetetlen nagynéni, hanem paranoidnak. A metróban ki van írva, de kb. ötpercenként be is mondja a hangosbemondó, hogy ha bárki gyanúsnak tűnő alakot vagy tárgyat lát („suspicious-looking person or article”) azonnal jelezze a biztonsági személyzetnek. Ehhez rövid tájékoztató filmet is mutatnak, amelyben egy baseballsapkás, szürke dzsekis alak nagyobb táskát hagy az ülés alatt, s erről egy zaklatott hangú nő tesz bejelentést a minden kocsiban megtalálható vészjelzőn. Nem lennék baseballsapkás, szürke dzsekis alak Szingapúrban.
 
Egy alkalommal találkozóra vártam a várost eredetileg alapító angol Sir Raffles-ről elnevezett állomáson, s feltűnt, hogy a szokásosnál is több a fegyveres rendőr, sőt katona. Kicsit megilletődve ültem a virágágyás szegélyén (először nagyon körülnéztem van-e virágágyásszegélyénülnitilos tábla) és pár perc múlva kiderült, hogy ez a fegyveres sorfal azért került ide, mert a fenti téren általános iskolások ünnepségére kerül sor. 6-7 éves kisdiákok a tanárnénik vezetésével egymás kezét fogva szépen kettesével vonultak át a metróállamosán úgy, hogy az első tanuló (valószínűleg az osztályelső) magasra tartott táblával mutatta az iskola nevét, s minden harmadik kezében nagyobb neylonzacskóban az uzsonnás tálacskák egy csoportja lógott.
 
Volt valami kontraszt eközött az izraeli viszonyokat idéző túllihegett biztonsági intézkedéssorozat és a megélt valóság között. Túllihegett igen, még a közelmúlt jakartai robbantásainak fényében is, mert Szingapúr nagyon nem Indonézia. Ezen a helyen szerintem akár az autódat is nyitva hagyhatod, de egészen biztos, hogy az éjszaka közepén is sétálhatsz bárhol tökegyedül, s ehhez képest van egy számomra nehezen érthető ugrásra kész, ellenséget váró hangulat.
 
És ez csak a felszín. Itt most direkt nem említem a cenzúrának, a lakosság fegyelmezésének és irányításának azokat a finom vagy éppen kevésbé finom technikáit, amit a pár napra idetévedő látogató észre sem vesz.
 

Singapore

 
A rend és a tisztaság, ami olyan nyilvánvaló már az első látásra, nem valami belülről jövő igényesség eredménye, hanem tűzzel-vassal kikényszerített mára azonban az elért gazdagság miatt cseppet sem rideg valóság. Érdekes ellentmondás ez, s a kérdést valahogy úgy fogalmazhatjuk meg magunknak, hogy megéri-e vajon a csillogó gazdagságért vállalni ezt az Orwell-i béklyót, tényleg ilyen hihetetlen jó hatása van a rendnek és a kemény kéznek? A következő posztban egy kicsit mélyebbre nézünk.


3 komment

Címkék: utazás ázsia szingapúr


A bejegyzés trackback címe:

https://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr331284354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_ev_ 2009.08.09. 21:16:49

sőt, a tiltótáblák alatt általában szerepel a büntetés összege, ezres nagyságrendű (szingapúri) dollárban

PerverzBabi · http://perverzbabi.blog.hu/ 2009.08.10. 07:14:47

Végülis, mindegyik tltásnak van értelme, a durient erősen támogatom is :)

belzebubó 2009.08.27. 12:08:27

Gondolkodtam irok én is egy blogot igy 5 év után Szingapúrról,de jobb,hogy ezt valaki helyettem megteszi.Küldök neked pár érdekes linket,hátha hasznodra válik.
Singapore and the 5 C? Ebből azért sok leszűrhető róluk.Ja az 5 C-ben a culture nincs benne.Annál sokkal fontosabb a Car,Condo,stb. en.wikipedia.org/wiki/5_C%27s_of_Singapore

Arty-farty? Hehehe. Itt ahol az egyik legsikeresebb szinész elment bankdroidnak,mert abból jobban megél?
Itt ahol a kisgyereket amikor megkérdezik mi akar lenni,nem azt mondja,hogy tűzoltó,mozdonyvezető,pilóta hanem azt,hogy office worker-ség az élete álma.
Itt ahol a gyermek nem mehet művészeti iskolába vagy olyanba ami érdekli, mert az anyja azt mondja neki a metrón,hogy no laaahhh, how buy condo lahhh??? You should work in a bank laahhhh...
Itt ahol megy a gossip egész nap arról,hogy x vagy y "csak" használt autót vehetett és az ciki, a világ legdrágább autóárai ellenére? Itt ahol inkább chicken rice-t eszik,de autó kell mert a státusz a legfontosabb? Ahol a HDB-s gátlástalanul vágja a körmét?
www.youtube.com/watch?v=_8d6etWwUe0&feature=related
Legalább magukról is tudják milyen botrányos a viselkedésük és vicces videót csinálnak erről: www.youtube.com/watch?v=CQ5QvvdpDXs&feature=related

Lehet ez Mo-on is normális,de Svédországban ilyen azért nem ment. Tavaly volt egy kampány a jobb viselkedésről,ahol tanitották őket,hogyan kell viselkedni a másik emberrel ha közlekedik vagy sorban áll,stb. Azelőtt piros sziv alakú lufikat oszogattak,mert alacsony a gyerekszületés és igy akartak romantikus pillanatokat csempészni a kampány keretében a szingapúriak életébe akiknek átlagos szeretkezési átlaga a világon az utolsó előtti,utolsó Hong Kong volt. Ez mondjuk azért is van,mert a HDB-ben a nagyi együtt lakik a még otthon élő unokával és annak szüleivel aki a 30-as éveiben jár,de nőtlen.Ez amiatt van,hogy csak mostanában vezették be a nyugdijrendszert a mostani nyugdijasokat a gyermekeik tartják el,ha nem tud megélni,erre törvény is van,ha nem tartja el a gyermeke,beperelheti. Azért azt is figyelembe kell venni,hogy ez egy kis sziget,ahol sem nyugdijrendszer,sem szociális rendszer,sem egészségügyi rendszer sem volt,(most sincs csak nyugdijrendszer) igy sok kiadásuk nincs a közös tehervállalás jegyében,mig Mo-on az aktivak tartják el adóikból a segélyest.Itt ilyen nincs.Igy marad pénz az éhbérért dolgozó bangladeshiekre akik takaritanak és szedik a szemetüket.Sztrájk börtönnel büntetendő bűncselekmény még Lee "király"kedvenc cégénél a Singapore Airlinesnál is. Kussanás van és pénzkeresés. Ez IS Szingapúr.
süti beállítások módosítása