Sokan megkérdezték Bishkekben, hogy mik a benyomásaim a városról. Azonban még mielőtt válaszolni tudtam volna megjegyezték: „de ne mondd azt, hogy nagyon szép és bla-bla-bla, mert úgysem fogom elhinni”. 

Persze igazuk volt. Kirgizisztán fővárosa Bishkek úgy néz ki mint Ózd, Tatabánya vagy Komló a 80-as években. Az első nap este 9 körül végeztem és gondoltam kimegyek a belvárosba körülnézni. 10 perc után visszafordultam mert nem volt semmi látnivaló. A szó szoros értelmében sem, ugyanis nem viszik túlzásba a közvilágítást. Valahogy olyan utcai lámpáik vannak, ami ugyán láthatóan be van kapcsolva, de a fényük mintha már nem érne le a földre. 

Nem volt túl hideg, a november ellenére, de alig volt ember az utcán. Minden városnak megvan a maga jellegzetes utcai biznisze. Nálunk talán a Fedél Nélkül árulása, ami a leginkább látványos a lámpáknál, Bishkek-ben valami miatt a polariod vagy digitális fényképek készítése a menő vállalkozás. Kis fém vagy műanyag fotóállványokkal leállnak az út szélére és mosolyogva kínálják az örökkévalóság vissza nem térő lehetőségét. Tiszta ügy. A képet csak az teszi abszurddá talán, hogy este 9-kor 15 ilyen „vállalkozás” állt egymástól egy méter távolságra a nettó 3 járókelőre.   

Bishkek sem a felhőkarcolók városa. Egy török tulajdonú szálloda eléri talán a 20 emeletet is, de még a lakótelepek is inkább csak négy szintig emelkednek. Masszív kocka jellegű épületek vannak inkább (a terület igen földrengésveszélyes) erős szovjet hatással. Romániában van mindig az a furcsa benyomásom, hogy a városokat (főleg Bukarestet) egy sajátos sárgás por lepi be. Talán ezért sárga a válogatott futballcsapatuk színe. Bishkek is ilyen benyomást kelt. Az utak olyanok mint a szentendrei út volt a felújítás előtt, nincs az az ügyesség amivel a kátyúkat ki lehetne kerülni. Ha lefordulsz a főútról az aszfalt már nincs feltétlenül garantálva. 

Mindezzel együtt Bishkek egyáltalán nem visszataszító, ha az embereket is észrevesszük a kövek között. Jereván sokkal zöldebb, élhetőbb volt, de Kirgizisztán különlegessége az emberekben és a világhoz való viszonyulásban rejlik. Rám egyébként sem az infrastruktúra mentén hat egy hely. Jó, nem mondom Shanghai nagyon lenyűgözött azzal a dinamikus fejlődéssel, ami ott van, de ehhez a benyomáshoz kellett a sajátos kínai kultúra is. Eddigi legnagyobb élményt mégiscsak az igen szegény Indonézia jelentette számomra. És éppen az emberek miatt a legrosszabbul mindig Németországban éreztem magam. Hiába a nagy fejlettség. 

A kirgiz emberek nagyon szépek. A jellegzetes ázsiai szemükkel, ami olyan szűk, hogy csoda, hogy kilátnak. A lányoknak nagyon jól áll, igazán szépek és az idős emberek egyenként albumokat megtöltő fotótémák lehetnének. Sokan az idősebbek közül még a tradícionálos kalapot hordják, amit hogy hogynem „kalpagnak” hívnak. Státuszszimbólum lehet az aranyfog, ezért sok mosoly csillog. 

Ami azonnal szembeötlő a fővárosban, az a kirgizek kapcsolata Oroszországgal. Ez az első volt szovjet tagköztársaság, ahol azt tapasztaltam, hogy nemhogy nem utálják az oroszokat de „bartáságos testvéreknek tekintik őket, akik nagyon sokat segítettek”. Ez talán annak köszönhető, hogy Kirgizisztán olyan fejletlen volt az orosz (majd szovjet) bekebelezés időszakában, hogy még Sztálin sem tartotta érdemesnek arra, hogy sokat foglalkozzon velük. És habár a kirgizeknek is megvannak a maguk tragikus történeteik, amit mégis tettek itt az oroszok az leginkább a fejlesztés volt. Túlzás nélkül mondható, hogy ők hozták el a modern civilizációt, a szovjetekkel indult el a városiasodás, lett ipar és habár vidéken még mindig élnek emberek jurtában, alapvető közlekedési eszköz és vagyontárgy a ló, de azért mobiltelefonja már itt is mindenkinek van. 

Ennek a viszonyulásnak és a jelenleg is jellemző fejlettlenségnek köszönhető az, hogy Bishkekben Oroszország a vágyott ország a munkalehetőségekkel, a befektetőkkel. Ha valaki mostanság jár a Váczi utcában az Aeroflot iroda környékén komoly veszélye van annak, hogy ráhullik a cégfelirat egyik betűje. Ehhez képest az Aeroflot a kirgiz utcai reklámokon a menő légitársaság, a modernitás és a jövő záloga. 

A másik speciális kapcsolat Törökországhoz és Litvániához köti a kirgizeket. Törökország a muszlim vallás és a nyelvrokonság mentén kapcsolódhat gondolom, Isztambulból jönnek leginkább a nemzetközi járatok, sok a török beruházás és a kulturális projekt. Litvánia viszont Kirgizisztán autóutánpótlásáért felelős. Azt hiszem van itt egy Volkswagen selyemút a Németország-Litvánia-Kirgizisztán vonalon. Ezen az úton egy autó kb. 10 év alatt jut el ide, ami egyben rendszerint a végállomást jelenti további 20 év szolgálattal. Ettől persze virágzik az autószerelő biznisz, nem is akármilyen szinten, hiszen minden kirgiz autótulajdonos egyúttal képzett szerelő is kell, hogy legyen. Tehát az életvitelszerűen szerelők már a komoly profi kategóriába tartoznak, de nem a korszerű elektronikus diagnosztika szintjén, hanem azon a szinten, hogy szerintem ők egy lavór fémalkatrészből akkor is tudnak autót csinálni ha az eredetileg porszívó volt. 

Bishkekben azt hiszem én egyetlen kirgiz szót sem hallottam, pedig van saját nyelvül, saját írásmóddal. Oroszul beszél mindenki, egymás között is. Állítólag ez vidéken nem feltétlenül van így. 

De, aki arra adja a fejét, hogy Kirgizisztánba menjen...az akkor tesz jót igazán magával ha a vidéki részeket látogatja meg, és elsősorban a tájra, meg a hagyományos életmódra kiváncsi. Aki az ilyesmihez vonzódik annak Kirgizisztán valóságos paradicsom. Már a Bishkek körüli hegyekkel elkezdődik ez. Számomra valahogy mindig lenyűgöző egy olyan hely, amelyik fölött egész közel hegy vagy hegyek magasodnak. Van Bishkeknek néhány városszéli utcája, ahonnan ezek a hegyek olyan közelről látszódnak, hogy azt gondolod pár száz méter múlva egyszerűen nekimész. Valami különös erő van az ilyen helyekben és ha tiszta az idő...nincs köd, szmog, vagy nincsenek felhők akkor ez a város fölé magasodó hófödte hegylánc egyenesen ijesztő. Mintha egy nagy elefánt nézne be az ablakon. 

És ha közelebb mész, ha eltűnsz a városból és beleengeded magad a vidéki részekbe akkor egy egészen különleges világ nyílik meg. Nem nagyon használják még ki, bár már van néhány vállalkozás, ami arra épül, hogy jurtás, lovas, raftingos, nomád kalandokat szerveznek mindenféle civilizációs vivmány kizárásával.