HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2010.01.30. 20:36 Zsoolt

Mindennaposak a megalázások a pszichiátriai otthonokban?

Ilyen és hasonló címekkel jelennek meg sorra cikkek a kiskunhalasi pszichiátriai intézményben történtek kapcsán.

Az én válaszom a kérdésre egyértelműen az, hogy IGEN!

A totális intézményekben a visszaélés ugyanis tulajdonképpen kódolva van. Olyannyira, hogy ezeknek az intézményeknek már a puszta léte is visszaélés. Tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy bármilyen humán segítő tevékenységet végezzenek. Viszont tökéletesen alkalmasak arra, hogy embereket zárjanak el a külvilágtól reménytelenül, és embereket változtassanak minden perspektíva nélküli, élettelen, nagyon-nagyon beteg, magatehetetlennek tűnő árnyakká. Olyanokká, akikkel aztán kiszolgáltatottságukban bármit meg lehet csinálni.

Nem csak az iraki börtönök megalázásaira emlékeztető, felkavaró, rendkívüli események testesítik meg számomra a visszaélést a pszichiátriai és fogyatékos intézményekben. Hanem az alaptevékenység is. Az, amit szempillarebbenés nélkül mond bele a személyzet a mikrofonba egy felmérés során, azért mert fogalma sincs arról, hogy amit csinál az mélyen sértő, megalázó.

2001-ben a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (PÉF), vizsgálatot végzett az ország összes (mintegy 50) nagylétszámú pszichiátriai intézményében. Az empirikus gondossággal elkészített, számomra meglepően magas színvonalú tanulmány következetesen veti össze a nemzetközi és hazai emberi jogi és betegjogi garanciákat az általuk tapasztalt valóssággal.

A tanulmány (teljes terjedelmében elérhető itt) többek között kitér az intézményben 20-30-40 éven keresztül elő lakók szexualitására is. A szervezet intézményekbe látogató munkatársai rákérdeztek az intimitás lehetőségeire. Kiderült, nyugati mintára, több helyen átvették már az ún. intim szobák rendszerét.

Filmekben néha látni ilyet, börtönökben is alkalmazzák, a szabadságvesztésre ítélt emberek lakószobának berendezett szobában találkozhatnak partnerükkel, ahol lehetőségük van az intim együttlétre is. Bentlakásos intézményekben, ahol lehetetlen akár egy egy percre is egyedül lenni, több százan laknak együtt szoros rend szerint, az intimitás minden lehetősége nélkül. Egy ilyen szobának ott nagy jelentősége lehet. Korszerű szemlélet, vegyük hát át.

Mi történik egy olyan helyen, ahol a szemléletváltás magja reménytelen talajra hullik?

A PÉF felmérése az találta, hogy habár az intim szoba intézményét sok helyen bevezették, van ahol annak kulcsát a főnővértől kell elkérni. Az egyik otthonban a személyzet arról is beszámolt, hogy rendszeresen hallgatóznak a szoba ajtaján „nehogy baj, verekedés legyen”. Olyan hely is van, ahol vizesblokk, mosdó nem tartozik a szobához, de a pszichológus kolléganő biztosította a felmérés készítőit, hogy a higiéniával nincs gond, „az ápolónő mindig ellenőrzi, hogy az esemény után megmosakodtak-e”.

Reménytelen, …tényleg azt gondolom reménytelen. Ezekbe az intézményekbe a rendszerváltás óta több mint 24 milliárd forintot ölt a magyar állam fejlesztésre. Teljesen hiába. Még ha aranyból lennének is a falak, és gyémánt kilincsek csillognának ezekben a valaha jobb napokat látott eldugott kastélyépületekbe telepített nagylétszámú otthonokban, akkor sem lehetne lángszóróval se kiírtani azt a szemléletet, ami valamikor az 50-es években áramlott azok közé a falak közé.

u.i.: (egy kommentre reagálva) nem, nem vagyok szcientológus. Annak idején elolvastam a Dianetika könyvüket, sőt gyanútlanúl bedőlve egy volt katonatársam invitálásának, egyszer elmentem egy előadásukra is. Ennyi nekem elég is volt belőlük.

Azt viszont komolyan gondolom, hogy súlyos gond van azzal, ahogy ebben az országban a mentális problémával élőkkel és a fogyatékos emberekkel bánunk. 

u.i.2.: (egy másik kiegészítés) A posztban szereplő otthonok (hivatalos nevük: Pszichiátriai Betegek Otthona) szociális intézmények, amelyek nem tartoznak az egészségügy rendszerébe. Ez azért fontos, mert ott pszichiátriai jellegű gyógyítás, gyógyító tevékenység nem folyik. Az ilyen intézmények hosszú távú lakhatást nyújtanak. 

14 komment

Címkék: szoba pszichiátria kiskunhalas intim


A bejegyzés trackback címe:

https://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr81715626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

p.a.r.t.i.z.a.n 2010.01.31. 10:06:07

Szcientológus-e vagy? (Persze attól még lehet igaz amit itt leírtál.)

gunzen · http://holegyunkgyrost.blog.hu/ 2010.01.31. 10:42:38

Ajánlott olvasmány: Anton Csehov - A hatos számú kórterem

blueeyed333 2010.01.31. 11:11:15

nem értem a kommentelőket...ezen a dolgon amit a szerző leírt én is sokat elgondolkodtam már, tényleg borzalmas ahogy itthon bánunk a mentális betegekkel....ha meg valaki nem az véletlenül de bekerül, az első pár adag gyógyszertől tuti az lesz.

Na most akkor én is szci vagyok? soha még csak kapcsolatba se léptem velük...valaki magyarázza már el hogy jön a kettő össze....

Közöd?? (törölt) 2010.01.31. 11:13:37

írtam egy hosszút de elnyelte a net, a fenébe

norbi2k 2010.01.31. 11:43:14

a pszichiátria egy szar, gyógyszerekkel gyógyitani? pff... nem értem hogy jön ide a szcientologia, szerintem nem kell hozzá sok ész hogy belássuk, ott nem gyógyul meg senki... vagy nem is cél?

tzi 2010.01.31. 11:43:45

Csatlakoznek green-eyed kerdesehez. Nekem a szcientek azok a tagok, akik jo sok penzt lehuznak rolad, tulajdonkeppen a hulyesegedre bazirozva. De ennek mi koze a poszt temajahoz?!

Ami magat a dolgot illeti... szelmalomharc. Majd egyszer, a nagyon tavoli jovoben. Ahogy azt mar sokan mondtak, Amerikaban, es jobbara mar nyugaton a pszichologus mar szinte a kalapod. Divatcikk, jobbara. Magyarorszagon meg ha veletlenul elmegy egy szakemberhez, siman megbelyegeznek. Szoval ez meg marha messze van...

Hell0 · http://csaladinapkozibudapest.hu/ 2010.01.31. 11:46:52

Évekig voltam egy fiúotthon vezetője. Egyszer jött hozzánk egy srác (20-éves) segítséget kérni, elmenekült az anyja agresszivitása elől. Felvettük az otthonba, a többi rémálom. Anyja valahogyan megtudta, hogy merre ment a fia, ez alapján megtalálta az otthont is, és eljött hozzánk is. Őrjöngött, követelőzött, fenyegetett. Teljesen bolond volt. Hosszú hónapokig tartott, mire sikerült "lekoptatni", azt hazudtuk, hogy nincs nálunk a fia. Ja igen a lényeg: az anyuka egy pszichiátriai zárt osztályon dolgozik, mint vezető ápoló.. pfhej

Platon 2010.01.31. 12:27:17

Felsőbbrendűség plusz hatalom nem jó párosítás.

Lehet hogy máshol jobb a helyzet mint nálunk, de nem hinném hogy ez a probléma bárhol is megnyugtatóan megoldott.

Ez persze nem jelenti azt hogy ne kellene tenni valamit.

Translator +X+ · http://www.szabadzona.hu 2010.01.31. 12:27:31

Az összefüggés annyi, hogy a CCHR (Állampolgári Vizottság az Emberi Jogokért) egy szci alapítvány, akiknek célja, hogy a lehető legjobban lejárassák a közvélemény előtt a pszichiátriát. Meg persze a szcientológusok egyik fő ellenségképe a pszichiáter. (Hogy okkal-e vagy sem, abba nem megyek bele, de az átlag laikusnak ez jön le a hírekből)

Így ha valaki fikázza a pszichiátriát, automatikus a szcientológus asszociáció.

jános515 2010.01.31. 13:32:46

Igazad van, ám akkor a sok ugymond --jómódu ( politikusok, vezérek, "vállalkozók") hova ténné-dugná el az édesanyját, nagymamáját, testvérüket?! De hogy tudd, ezek az emberek mentálisan sérültek. Gondozni kell öket és foglalkozni velük. Ám ha erre nincs lehetöség vagy szégyelik, vagy teher a számukra--akkor jön az" ideg-elme " részleg! Ám ezeket gyógyitani már nem lehet, csupán tünetmentessé tenni, egy rövid ideig . Utána minden kezdödik elöröl, mint a mókuskerék taposása. De akkor mit kéne tenni?

Hellg 2010.01.31. 14:02:51

Nem mindenki szci, aki az ilyen embertelen dolgokat ellenzi.

Aki pl járt az OPNIban, mielőtt bezárt, láthatta, hogy milyen állapotok vannak... én nem találtam rá szavakat :(

bryan 2010.01.31. 14:33:49

Azért ehhez hozzátartozik az ápolók motivációja is. Ugye nem kell mondanom, hogy az ilyen helyen az ápolók nagyon szar helyzetben vannak, kevesen vannak, sokat dolgoznak _nagyon_ kevés pénzért, nem csoda, hogy gyakran alulmotiváltak is. Tehát beállnak a mokuskerékbe, mert nincs más lehetőségük. Ennyi embert ilyen kevés erőforrással csak a rutin és a sematikus kezelés segítségével lehet valamennyire is ellátni. Ahhoz, hogy ez változzon, ahhoz az oktatási rendszer, az anyagi lehetőségek és a vezetőség hozzáállásának változtatására lenne szükség. Alsó hangon húsz év, rengeteg pénz, civil és politikai akarat kellene hozzá. A gyógyszeres meg a kórházi kezelés egyébként úgy igazán hatékony, ha van legalább egy, az intézményrendszeren kívüli támogatója az embernek. Az ilyen intézmények ugyanis a probléma kezelésére vannak berendezkedve, a megoldásban a külső támogató érdekelt igazán. A legjobb, ha családtag, vagy barát az illető, de a rehabilitációs intézmények megerősítése is segíthet valamennyit. Meg persze a szcik kiseprűzésére erről a területről. Ameddig egy a fenti poszthoz hasonló bejegyzésről is a szcik jutnak eszünkbe, addig elég nehéz még csak elkezdeni is valamit.
@norbi2k: Van pár skizofrén ismerősöm, akik azért vannak még kapcsolatban a világgal, mert kapnak gyógyszereket, láttam olyat, amikor ezeket nem vették be, abból elég nyilvánvaló a gyógyszerek hatékonysága. Ettől még sok mindent el lehet cseszni a diagnózissal, gyógyszerválasztással, adagolással, de ezek a gyógyszerek szó szerint életet mentenek.

blueeyed333 2010.01.31. 14:36:28

@Translator +X+:

köszi a választ, ezt nem tudtam

ettől függetlenül a poszt szerintem egyáltalán nem túloz az itthoni helyzetről...