HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2009.06.14. 09:43 Zsoolt

Képlet

 

Nicolas Cage a Simon Mágus zenéjére nem menti meg a világot csak a fiát bízza a Depeche Mode-os fiúkra. Ennyiben tudnám összefoglalni a Knowing című filmet, ami sok mindent jelenthet, de egy asszociációs láncban biztosan utoljára jutna eszembe, hogy Képlet.
 
Szerintem a magyar mozifilmek címadásában az az elv érvényesül, ami a szovjet vasút kialakításakor. Direkt más, hogy ne legyen könnyű a váltás. Ha láttam egy filmet és csak a magyar címét tudom nincs az az isten, hogy vissza tudjam fordítani az angol eredetire, ha külföldi ismerőseimnek akarom beazonosítani. Valószínűleg az lehet az oka, hogy mivel a költők manapság nem élnek meg a versekből, művészetüket a szinkronban élik ki. Sokszor amúgy igen magas fokon, és van, hogy a magyar szöveg jobb az eredetinél, de ettől még a magyar változat nem lesz ugyanaz.
 
A film egyébként betalált, pedig éppen azért részesítem előnyben a Hollywood-i filmeket, hogy ne menjenek mélyre. Néha odaköt a képernyő elé a Duna Tv egy-egy éjjeli értékadása, de van hogy napokig nem térek magamhoz tőle.
 
Igazából most sem Hollywood és Nicolas Cage alkotott nagyot, bár nálam még a csávónak van hitele a sárga kígyóbőr dzsekije óta. A Képlet azért osont be a kisajtón, mert egy hete lezuhant az Air France gépe. Jobban mondva valószínűleg hamar ki fog derülni, hogy szétesett a picsába a levegőben. Én akárhányszor repülőn ülök, mindig éppen az az érzésem, hogy ez mindjárt szétesik és csak nyugtatom magam azzal, hogy körülöttem mindenki milyen nyugodt, biztos én parázok egyedül, pedig nem.
 
Törékenyek vagyunk és játszunk is az életünkkel nap, mint nap. De nem úgy, mint az ősember, aki hosszabb időre valószínűleg nem tervezett és a halál a mindennapjainak része volt. Mi észrevétlenül játszunk az életünkkel, elég a zebrára lelépni vagy felszállni egy repülőre.
 
A civilizáció egyik vívmánya, hogy száműztük a sakkbajnok feketecsuhás jelenlétét és teremtettünk magunknak egy világot, amiben azt hisszük, hogy az a fontos az életben, hogy a Jobbik nyert a legtöbbet a választáson, és hogy van-e offshore cége Simor Andrásnak.  

Seventh Seal - Ingmar Bergman

 
Impozáns a záró jelenet és metaforaként szimplán azt üzeni nekünk, hogy pontosan ez fog történni mindannyiunkkal, napszél nélkül is. És úgy tűnik emlékeztetni kell engem is időről-időre erre, mert magamtól azt hiszem örökké fog ez tartani, s van időm arra, hogy türelmetlenül lecsapjam a telefont, ha süket anyám beszélni akar velem. Pedig senki nem garantálja a holnapot, és ha valakinek efelől kétségei lennének, hát kérdezze meg az Air France óceánba veszett utasainak hozzátartozóit. Akik a gépen voltak, terveztek június 2-ára is valamit.
 
De mi végre vagyunk akkor a földön?
 
Nem látszik a katolikus egyház mindennapjain, de a katekizmus ezt mondja:
 
„What is the chief end of man?
Man’s chief end is to glorify God, and to enjoy him forever.”
 
Azért angolul idézem ide, mert a magyar verziókban sehol sem találom a mondat legfontosabb szavát a to enjoy (élvezni) kifejezést. A magyar verziók leginkább a boldogság kifejezést használják, ami habár kétségtelenül közelebb áll az asszociációs láncban az élvezethez, mint a képlet szó a tudáshoz, de mégsem ugyanaz. Ugye megint ez a fordítás, megnézném latinul, görögül, arámiul ha tudnék ilyeneket, mert tartok tőle, hogy elveszett a jelentés. (kis kitérő: szerintem ebben az utolsó három szóban nagyjából össze is lehet foglalni a nagy történelmi egyházak válságát is).
 
Az én olvasatomban az idézet katekizmus így szól magyarul:
Mi hát az ember végső célja?
Az ember végső célja, hogy dicsőítse az Urat és élvezze a társaságát örökre.
 
De nem kell arámi szövegeket elemezni ahhoz, hogy megértsük Nicolas Cage, az Air France és a katolikus egyház közös üzenetét:
 
Kicsi gyere velem rózsát szedni,
Amíg el nem megy a nyár.
Addig kell az ilyet elvégezni,
Míg virul a határ.

Kicsi gyere fel a hegy csúcsára,
Arra repül a madár.
Addig szeretnék a csúcsig jutni,
Míg van napsugár.
 
Távolból jön a felhő,
Meglátod utólér.
Fehérre festi a zöld mezőt
Hóval a téli szél.
 
Ez a világ sora nincs mit tenni,
Elfordítom a fejem.
Kicsi gyere velem csókot csenni,
Míg van szerelem.

 

1 komment

Címkék: kicsi zsuzsa hetedik bergman velem cage gyere nicolas katekizmus pecsét cserháti rózsát szedni képlet ingmar


A bejegyzés trackback címe:

https://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr211183815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

balazsman 2009.07.18. 12:20:29

örülök, hogy tetszett és megérintett a film, a már megszűnt munkahelyemnél kezdtünk el dolgozni a hazai forgalmazáson, a címet is mi adtuk neki.

Mivel el kell adni a filmet, ezért az eredetiből kell kiindulni, viszont a piacon is helyet kel neki találni, szélsőséges esetben grafikai szempontokat is figyelembe véve. Ennél a filmnél kevés kiindulási pontunk volt, nem volt még kész akkor, szinopszist és egy első verziós trailert láttunk csak, ezekben máshogy voltak hangsúlyozva a film eklektikus elemei, egy misztikus thrillerre számítottunk.
Szerintem jó a cím, könnyű megjegyezni, beazonosítani, jól nézett ki a poszteren és azért van köze a filmhez. Na jó, elfogult vagyok, mert részben én találtam ki, de én mindig megpróbáltam a lehető legjobban megmaradni az eredetinél ha ez lehetséges volt.