HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2008.12.27. 09:31 Zsoolt

Nosztalgia

Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy vajon honnan ébrednek bennem nosztalgikus érzések a régmúlt dolgok iránt? A karácsony különösen alkalmas az ilyesmire. Amikor farigcsáltam a fa lábát és először megéreztem azt a jellegzetes gyanta illatot, vagy amikor a húgom gyerekei elkezdtek csillagszórózni akkor sorra beugrottak a régebbi karácsonyok.

Hát semmi kétség a nosztalgia egyik legfontosabb érzékszerve az orr.

Hogy nem vagyok az ilyen élményekkel egyedül, azt látom más blogokat olvasva, de a hasonló korúak körében gyerekkorunk rajzfilmjeinek felidézése hálás beszédtéma bármilyen asztaltársaságnál. Szóval ez úgy a gyerekkorról szól, és nosztalgikus érzésekkel gyerekkorunk eseményeit idézzük fel? Az biztos, hogy ilyesmit csak az általunk (is) megélt dolgokkal kapcsolatban érzünk. Bármilyen jó lehetett, bármennyire is magával ragadóak a korabeli felvételek, nincs nosztalgikus érzésem egy Elvis Presley videó láttán, mert az 50-es években még nem voltam sehol. 

De túl közeli sem lehet az élmény. Semmiféle nosztalgikus érzés nem kíséri bennem azt, hogy a múlt héten a munkahelyemen letöltöttem egy fájlt. Pedig ez is a múltbéli emlékeim közé tartozik, és ha megmarad, akkor nem biztos, hogy 20 év múlva nem ezzel a fura megédesedett nosztalgiával fogom felidézni.

A nosztalgia tehát egy sajátos sávban követi a jelent, de utolérni nem fogja soha. A sáv eleje valahol az első emlékeink között van, a vége pedig mindig pár évvel a jelen előtt. Nálam történetesen olyan 10 év az átfutási idő, mostanában kezdenek megszépülni a kollégiumi évek. Érdekes, hogy van egy sajátos látens időszak, amikor az ember nem is gondol a közvetlenül eltelt évek eseményeire, vagy ha igen akkor nem kötődik hozzájuk semmilyen érzés. Aztán egyszer csak mégis eléri valami varázs és ha jön ez a fura érzés akkor tudod, hogy a nosztalgia sávja ezt az időszakot is felfalta mint valami folyton a nyomodban lihegő kígyó.

De mi az isten ez az érzés? Mi a nosztalgia?

Kundera hosszan fejtegeti a nosztalgia mibenlétét a Nemtudás című könyvében. Azt írja, hogy a szó a görög NOSTOS (visszatérés) és ALGOS (szenvedés) szavakból tevődik össze. A nosztalgia szerinte tehát szenvedést jelent, talán amiatt, hogy hiába vágyunk visszatérni, az elmúlt idők már nem jönnek vissza többé.

Érdekes tehát, hogy ez egy fájó élmény, szenvedés. Az American Heritage Dictionary of the English Language a ’nostalgia’ szót szintén a görög NOSTOS-ból eredezteti, de annak a visszatérés helyett a „return home” tehát hazatérés jelentést adja. És ennek megfelelően egyrészt leírja a szó előbb ismertetett jelentését, miszerint a nosztalgia keserédes (bittersweet) vágyakozás múltbéli tárgyak, személyek és helyzetek után. De második lehetőségként a honvágy érzését adja meg a nosztalgia jelentéseként.

A bazi vastag etimológiai szótárban nem találtam a kifejezést (üdv a szerkesztőknek!) a magyar értelmezési kéziszótár pedig érdekes módon szintén elintézi annyival, hogy „eredeti jelentése honvágy”.

Nagyon érdekes, tehát, hogy a nosztalgikus érzés egyfajta hazatérés utáni sóvárgást jelent ráadásul fájdalmas, keserű sóvárgást. Az első meglepetés számomra az, hogy ezek az élmények ezek szerint hazarepítenek. Így persze érthető a gyerekkor kiemelt szerepe, hiszen jóesetben mindnyájunk első otthona az, amibe beleszülettünk, és ahol felnőttünk. Gyakran álmodom azt, hogy napjainkra jellemző események történnek velem, a jelenlegi életem szereplőivel, de mindez „otthon” történik, gyerekkorom lakásában. Igaz az, hogy az otthon, és a hazamenni még mindig valahol ezt a gyerekkori otthont jelenti.

De nem teljesen fedi az én érzéseimet a fájdalom és a nosztalgia kapcsolata. Jó szó a keserédes, mert tényleg benne van mindkettő, de számomra sokkal inkább édes mint keserű. Ha annyira fájdalmas lenne, akkor nem úsznék ebben az érzésben olykor hosszú percekig, nem keresném valósággal a pillanatot, azt a momentumot (zenét, illatot) ami visszaröpít. Vannak fájdalmas élményeim, ezeket nem keresem nosztalgiával. Ilyen a foghúzás, a családi konfliktusok, iskolai megaláztatások, menekülések, ciki élmények.

A nosztalgia jelensége más kultúrákban is ismert. Kínaiul a nosztalgia kifejezésére a huai jiu-t használják: Nostalgia

A kifejezés első tagja a hiányra utal, a második karakter öreget, régit jelent. Ahogy ők beszélnek róla az egyáltalán nem egy fájdalmas dolog, sőt inkább az elfeledett régi dolgok egyfajta magasztalására utal a kifejezés. Ez a forma sokkal közelebb van az én érzéseimhez, a hiányban benne rejlik valami keserűség, hiszen a hiány azt jelenti, hogy nincs itt, pedig jó lenne ha itt lenne, de összességében mégis inkább a magasztalás része emelkedik ki, ami meg annyit jelent, hogy előkelőbb az élmény státusza jelenleg akár még az eredeti élménynél is. A honvágyra a kínaiaknak (is) külön szavuk van. Ez a huai xiang. Homesick

Persze elgondolkodtam már azon, hogy ha megállna előttem a Micheal J. Fox-os Vissza a Jövőbe időutazó autója, akkor beszállnék-e. A valóságban aligha…de így teoretikusan elgondolkodva arra jutottam, hogy mai ésszel visszamennék. Tehát ha minden, ami most van a fejemben, tudás, élmény, érzés, ezzel visszamennék gyerekkoromba.

De ez már valami más. Ez sokkal közelebb áll ahhoz, amit a retro szó jelentéséről írnak.  A változatosság kedvéért ez a latin retro- előtagból származik, ami hátra, vissza, ellentétes irányba való mozgást jelent.

A nagy különbség a retro és a nosztalgia között szerintem éppen a jelenhez való viszonyban van. A retro úgy megy vissza korábbi időkbe, hogy tudatunk a jelenben marad. Enélkül nem is retro a retro. A 70-es, 80-as évek zenéi, ruhái, autói, frizurái csak mai szemmel nézve tekinthetők retro-nak, akkor az menő volt, a csúcstechnológia és a modernitás maga. A tárgy, zene, viselet ugyanaz maradt, csak éppen az idő és vele a világ fordult át körülötte, és így kap ugyanaz a dolog valami egész más, új jelentést számunkra. Egy blogon olvastam (bocs nem találom már a linket), hogy a retro szolid szeretettel viszonyul a letűnt korhoz. És én is inkább ezt érzem mint honvágy szerű fájdalmas sóvárgást.

9 komment

Címkék: retro múlt sóvárgás 80 as 70 es é:nosztalgia


A bejegyzés trackback címe:

https://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr52843496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anarhista 2008.12.27. 21:45:35

már a nosztalgia se a régi

pater76 2008.12.27. 23:01:27

Hogy beszállnék-e egy időgépbe? Be bizony. Visszarepülnék a 80-as évek elejére, gyerekkorom legszebb éveibe. Bemennék az azóta már lebontott öreg ABC-be, kérnék az eladó nénitől egy kiló kenyeret (egy kétkilóst kettévágna), mellé zacskós tej, faternak barna sophie cigi (akkor még nem volt 18 év alatt nem szolgálunk ki dolog), és a hálós szatyorba bepakolva hazabringáznék. Otthon anyám várna amint épp süt valamit, a lakást átjárja az illat. Csöng a rondazöld matáv telefon, haverom hív a szomszéd utcából, hogy kimegyünk-e a pályára focizni, vagy csak egyszerűen biciklizünk estig a városban...mert elengedtek minket, tudtunk vigyázni magunkra, nem vertek agyon, mint manapság hallani...
Visszamennék, meglesném magam kölyökként, anyámékat fiatal, életerős emberekként. Bemennék a sulimba, öszefutnék olyan tanáraimmal, akik azóta már nincsenek köztünk. Visszamennék, csak egy pár órára, de mennék.
Nagy ritkán álmomban is előjönnek gyerekkori képek, jelenetek, események, de már egyre ritkábban. Ezért is jó nosztalgiázni, visszaemlékezni...

paráznabillegető 2008.12.27. 23:55:30

inkább a jövőbe mennék, mint a múltba, ahol már voltam.
mivel most is épp a jövőbe megyek - meg aludni - tehát minden rendben van.

Void Bunkoid 2008.12.28. 00:36:57

A mostani elsőgenerációs netezők (leginkább az 1970-1980 között születettek ezek) sokszor nosztalgikus érzésekkel gondolnak a 80-as évek elejére (ami a mai sokadik generációs netezőknek (értsd 1990 után születettek) "retro", tehát ők úgy üvöltenek egy retrobuliban hogy 'trabanton szállni élvezet' vagy éppen 'háromszáz éves játék már a jojóóó' - hogy ők még nem üvöltötték akkor, amikor ez új volt :P), mint valami csodavilágra, ahol minden tiszta és bűntelen, meg húdejó volt.

Ezeknek az emberkéknek szoktam ajánlani a 80-as években íródott Moldova-könyveket, az öreg az akkori kor vujity tvrtkójaként szaglászott jobbra-balra, és habár igencsak be lett cenzúrázva minden műve a kiadásra, azért érződik mindből, hogy azért ott sem volt mindenki angyalarcú jóember, meg tisztalelkű jómunkás.

Csak éppen akkor még nem volt nemhogy internet, alapvetően ennyi kommunikációs médium sem, s az is mind szigorúan központilag ellenőrizve, így ha a 80-as évek elején/közepén Zalaegerszegen csődbe ment egy téesz, vagy agyonverte három munkakerülő cigány a nyugdíjas Józsi bácsit, akkor az mondjuk egy nyíregyházi ember fülébe el sem jutott. Most meg ha egy, a repülőn túl sokat ivó amerikai turista Bangkokban leszállva telibe hány egy repülőtéri alkalmazottat, akkor két órán belül már a fél világ röhög a biztonsági kamera felvételén, meg megy a jutjúbra és így tovább.

Na ennyiben változott meg a világ mindössze. Most már NAGYON kell vigyázni, hogy miféle hülyeséget csinálunk,mert pillanatok alatt 'médiasztár' válhat belőlünk :)

Bambano 2008.12.28. 02:19:28

Előttem már állt meg, nem szálltam be, mert rohadt alacsony autó. De fotó van róla.

Ipari-antidepresszió 2008.12.28. 08:46:21

Nem hiszek az abszolút időben. Mármint létezik a másodpercekre osztott világ, de nem az ember számára. Nekünk csak "érzet idő" van. Két érzet között eltelhet akármennyi másodperc. Amikor nehezen telnek a másodpercek, meg ugye amikor repül az idő... Ráadásul egyik lelkiállapotból leginkább csak az azonos lelkiállapotokra emlékszünk.

Zsoolt · http://www.annyit.blog.hu 2008.12.28. 08:50:45

Ez az első indexre kitett posztom, amire értelmes kommentárok érkeznek. Az új rendszer teszi vajon, vagy az a titka, hogy nem kell közéleti vagy celeb témát érinteni?:) Köszönöm a hozzászólásokat, most lett számomra itt a kommentálási lehetőségnek értelme!

SzocsO 2008.12.28. 11:43:53

Frank Zappa írta önéletrajzában, nagyon okos kis cucc, valahogy így van: a nosztalgia a világ halála. az emberek folyton nosztalgikusan gondolnak vissza a múltra, akár jó volt, akár rossz, és az idő egyre szűkül, amíg már az előző lépésükre is nosztalgiával fognak visszaemlékezni. Akkor megáll a világ.
Az egész jóval ironikusabb, sajnos nem emlékszem pontosan a szövegre; már akkor is tele volt a tököm a retózással, meg nosztalgiával.

Emberevő Drapéria (törölt) 2009.01.04. 13:31:35

Ennyi szétszórt duma egy ilyen egyszerű jelenségről... A gyökereket kell keresni, ami természetesen élettani. Az emlékekhez vezető utak, ha nem frissítjük, nem tartjuk karban őket, nehezen járhatóvá válnak, talán el is tűnnek, így a ravasz természet azzal intézte el, hogy kedvünk legyen emlékezni, hogy azt örömforrássá tette - minden következményével. Talán kicsit félresikerült a dolog, talán csak így működhet, ki tudja...