HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2014.05.23. 18:23 Zsoolt

Politikusok polgári állásban

Eltekintve a konkrét sztori komikusságától, szerintem a két egykori politikus körüli felhajtásból az is átjön, ahogy mi magunk rájátszunk a vezető politikusok "különlegességére". Hogy egy parlamenti képviselőnek polgári állása legyen az elképzelhetetlen. Király Zoltán biztonsági őr állása is mekkora hír volt már, pedig az még nem is ilyen ciki, kamu állás, mint ez. Jó, azt belátom, hogy ez itt kurva gáz, az MLM minden formája az, ugyanilyen kínosan éreztem magam, amikor volt osztálytársaim kerestek meg hasonlókkal, hasonló stílusban. De most egy kicsit nézzünk a jelenség mögé.

Nagyon jó lenne hozzászokni, akár volt miniszterelnököket, vezető tisztségviselőket polgári állásban látni. Szerintem a képviseleti demokrácia nálunk inkább képviseleti arisztokrácia. Egy vezető politikust nálunk vagy akasztanak, lelőnek, száműznek, vagy ágyútalpon temetnek. Ha egyszer politikus lett, az örökre szól. Én nem értem miért, és azt sem értem, hogy egy köztársasági elnöknek mitől jár életre szólóan lakás és juttatások, miért nem csak egyszerűen beleszámít az 5-10 vagy kitudja hány év a nyugdíjába a turbófizetésével? 

A politikusok attitűdjének is nagyon-nagyon jót tenne, ha azzal a tudattal ülne a parlamentben vagy járná az országot sámliról beszélve, hogy x-év múlva fog ő még visszajönni asztalosként ügyfeleket keresve. Az a helyzet, hogy mi emeljük pajzsra ezeket az alakokat, pedig, mint a videón is látszik, amint egy számunkra is ismerős hétköznapi helyzetben találjuk őket, ugyanolyan esendőek, mint bármelyikünk. Van ebben az egészben egy idejétmúlt archaikus vezér szerep, amit mi aggatunk ezekre az egyszerű lelkekre. Orbán Viktor bukását én nem úgy képzelem, hogy Bajnai Gordon a fejével fog futballozni, hanem úgy, ahogy Tamás Gáspár Miklós írt erről. Praktizáló ügyvéd lesz Székesfehérváron.

Írtam vagy hat éve egy bejegyzést az ún. "közjogi méltóságról", ami szerintem egy feudál-demokratikus fogalom. Az emberi méltóság számomra az egyetlen elfogadható fogalom a témában. Afölött senkinek semmiféle más méltósága nincs, kiváltképp a méltóságos úr értelmében a fogalomnak. Én nem ismerek el semmiféle címet, egy miniszterelnök vagy köztársasági elnök méltósága számomra nem nagyobb (vagy kisebb), mint egy londineré a szálloda előtt. E tekintetben az sem nyugtat meg, hogy mindez - mármint a címek és méltóságok sora - külföldön is bevett gyakorlat, a nemzetközi diplomácia pedig elveszik a megszólítások és udvariaskodó szófordulatok rengetegében. 

9 komment

Címkék: politika lamperth mónika közjogi méltóság méltóságos polgári foglalkozás hetényi károly


A bejegyzés trackback címe:

http://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr26198438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

hungarisztan 2014.05.24. 04:09:05

Kertész Ákos már szemünkbe vágta az igazságot – kénytelen volt 80 éves fejjel emigrálni...
Igen, itt bokacsattogtatás van, hajbókolás, meg méltóságosúr/őnaccsága, mert ugye hátha leesik egy kis morzsa. Minden alkalommal, pártállástól függetlenül lenyűgöz az a nyáltenger, amivel a szürke eminenciások várnak a parlamenti akasztófavirágokra.
Mikszáth/Móricz ma felébredne, feküdne is vissza a koporsóba legott, mondván ezt már látta, akkor sem kért belőle...

Bukni ezek sosem fognak, miért is tennék. A szabályokat ők hozzák, összpárti egyetértés ebben az országban még csak akkor volt, ha arról volt szó, hogy emelkedjenek a képviselői juttatások.
A Führernek és belső körének pedig már a szépunokái sem fogják ún. munkával koszolni a kezüket, mert minek: hűbérúr nem dolgozik!

sam2sam 2014.05.24. 08:49:26

Igazán kedves (ál)naivság, sugárzik a mostani postból. A fele állításra meg nem is tudnék példát hozni az elmúlt 25 évből. Mikor is akasztottak politikust ? vagy lőttek le ? De még az ágyútalp is kimaradt, (hacsak nem Mádl elnökúrnak járt ez tisztesség?). Aztán azt sem hiszem, hogy itt sokan pajzsra emelnének politikusokat. Esetleg egyet, de az már vallási kategória, ambrózia és nektár. Amennyire tudom a politikusok megítélése közvetlenül az anyagyilkosok és hullarablók után következik.
Azért pedig, hogy Orbán Viktor jövőjét nem a Sándor palotában (vagy a Királyi várban) képzeled el, attól félek, hogy egyszer még felelned kell :)
A politikus buktatásnak 2 gyönyörű példája ismert. Mind a kettő tanítani valóan aljas volt, és egy receptre működött:
1.) Torgyán József neutralizálása (amiért OV egyszer szobrot remélhet)
2.) Dávid Ibolya elpusztítása, amiért a keresztény-konzervatív jobboldalnak egyszer még vezekelni kell.
Mind két eset, a politikusok, gyermekeik által történő fenyegettetése volt, ami tőrőlmetszett Sziciliai deal.
A szűkített létszámú parlament ismét egy gyönyörű vezércsel. Olyan csapda amibe a bölcsödés baloldal gyönyörűen bele sétál és bukik. Mert hogy a parlament létszámának csökkentését minden választáskor elővették, aztán addig addig támogatta minden párt amíg a részletekben (milyen legyen a hozzá tartozó választási rendszer) el nem halt. No most a kétharmad egy rántással végig vitte. A nép boldog mert minden vágya ez volt. A jobboldal alig vesztett számszerű mandátumot mert mindent vitt. Aki kiszorult annak gyártunk valami annál is jobb álást a Közgép ig.tan.-ban vagy Felügy biz-ben. A balos politikusok meg öljék meg egymást, (és fogkák is ölni egymást évekig) mert a kutyának sem kellenek. Hiszen azontúl, hogy munkanélküli politikusok a világon semmihez sem értenek. Előttük áll a Csintalan vagy Csúfláb út az életben maradáshoz. Kapcsolati tőkéjük értéke 0-ra zuhant semmire sem jók, csak AMWAY-zhetnek ha van ilyen még egyáltalán.
Ja, a feudál-demokratikus katagória smile díjas:))

hungarisztan 2014.05.24. 12:45:55

@sam2sam: Kedves sam2sam, azt hiszem, differenciálni kell, ugyanis vegyük észre, hogy míg neked vagy nekem a politikusok valóban az anyagyilkosok és hullarablók szintjén tevékenykednek, addig igenis létezik egy nagyon komoly választói bázis, amelyik nem győz haptákba állni, kezet csókolni és széles nyelvcsapásokkal bazsalyogni, ha egy minisztériumi másodsenki betéved a városukba/intézményükbe. Tanítani lehetne azt a pezsgést, izgalmat, idegeskedést („jaj, jaj, LEJÖNNEK a minisztériumból, hűha, csak minden rendben menjen, mikor itt van a helyettes államtitkár úr másodtitkára”), szánalmas megfelelni akarást (minek? kinek? normális?), többet mutatni akarást, törleszkedést, rálicitálást, bármivel és bárminek az ellenkezőjével való összeheherészést, takonygerincűséget és önként vállalt megalázkodást, ami amúgy minden normális emberből viszolygást és undort vált ki. Csak egyetlen példa, hogy ne a levegőbe lógjon:

Van Budapesten egy kicsi, de amúgy nagynevű, specializált kórház, évtizedek (!) óta a bezárás szélén lebegtetve, ennek megfelelően egy fillért nem költ rá senki (még annál is kevesebbet, mint a többire), szó szerint beáznak és omlanak az épületek, megy az önerőből kivitelezhető toldozás-foldozás (poliuretánhab, OSB-lemez), az épületeket a mátrixnyomtatókon kinyomtatott hirdetések tartják össze. Mindezt úgy, hogy tizeniksz éve felhúztak a telken egy modern kórházépületet (mellyel a régi, dózerolni való állapotú, de műemlék (röhej!) épületeket akarták kiváltani), mellyel egészen a szerkezetkész állapotig jutottak, azóta viszont befejezetlenül, használatlanul romlik le, cserébe őrizni kell, meg temperálni, hogy ne fagyjon szét. Mióta eszemet tudom, a kórház összes orvosa ki van borulva ezen az esztelen pazarláson, meg természetesen azon, ahogy mindenki leszarja őket „föntről”. Ehhez képest mikor a fővezír bekerült a kórházukba, akkor ahelyett, hogy még rájátszottak volna, és két kézzel verték volna le a feltasakosodott vakolatot a fővezír kórtermében, olyan haptákba állás, bazsalygás és patyomkin-viszonyok gyártása ment, hogy gyomorforgató volt nézni. Különszoba, különkaja, külön nővérek, s ágyhoz járó „vizitáló” (értsd: gazsuláló) orvosok hada kendőzte el sikerrel a vezír elől a valós helyzetet. Még utólag is egész évre muníciót szolgáltatott a különböző, nyelvcsapásokkal gazdagon tarkított beszédekhez a „magasszintű látogatás”, ezek a beszédek aztán nyomtatásban is megjelentek különböző kiadványokban, illetve a kórház weboldalán is megjelentek a hírek között, tehát még büszkék is voltak rá, milyen csokis lett a szájuk. És ezen hajbókoló cikkek szerzői közül amúgy nem egy harcos kormánykritikus, de mikor „helyzetbe kerültek”, akkor jött a Kertész által is megénekelt zsigeri szervilizmus, a törleszkedés, hátha a méltóságosúr észrevesz, és megszán némi apróval – ahelyett, hogy véletlenül a legpocsékabb szobába kerül volna (mint mindenki más), véletlenül várnia kellett volna órákat (mint mindenki másnak), míg a tépett idegzetű orvos megérkezik a negyedik mellékállásából, véletlenül az olcsó, iszonyat csípős fertőtlenítőszert használták volna a sebbe (mint mindenki mással), hogy véletlenül a csengetés után 35 perccel jelent volna meg a nővérke (mint mindenki más esetében), és véletlenül megalázta volna és ordítozott volna vele mindenki (mint mindenki más esetében)... Ehelyett épp csak kezet nem csókoltak neki; jónéhányan pedig a kórházi parkolóból kiszorulva boldogan fizették a parkolást az utcán, csak hogy a vezír úr és a méltóságos sleppje méltó mód tudja parkoltatni a konvojt.

És ez csak egyetlen eset volt, de ugyanez megy minden önkormányzatnál, iskolánál, de még olyan könyvtárat is ismerek, ahova egy papírt aláírni tévedtek volna be az országos méltóságosúrék a helyi potentátokkal, mintegy másfél perc időintervallumban, ezért az egész állománynak ünneplőruha, kokárda (!) és álló napos mosoly volt előírva – miközben a potentátok végül be sem tértek, így az igazgatónő órák alatt kiizzadott üdvözlő beszéde is a kukában végezte...

Szóval anyagyilkosok/hullarablók ide vagy oda, van erre itt egy ilyen igény, hogy lefele taposni, fölfele nyalni. (Pedig csak fordítva lenne értelme, hogy a lenti érdekeket képviseljük és szolgáljuk, fönt pedig kiharcoljuk. De erre a többségi magyar képtelen, mert szervilis. Na, indulok Kanadába...)

sam2sam 2014.05.26. 08:27:25

@hungarisztan: Törvénytisztelet, norma követés, lojalitás, engedelmesség, szervilizmus, megalázkodás. Mindenki helyezze el saját magát a skálán, ha olyan szituációba kerül. Nem gondolom, hogy az első 2-3 viselkedés formával baj van. A demokráciával ezek nem ellentétesek, sőt. Irigylésre méltóan, gazdagabb, boldogabb, szabadabb országok polgárai számára is természetes. Érzékelem a szituációt amit vázolsz, de az abban szereplők viselkedése, nem feltétlenül jelent önfeladást. Ebben az országban 2.1 millio ember a folytatásra voksolt. Abban az intézményben is, dolgozhat közülük jó néhány, így olyan embereket tisztelnek betegüknek, látogatónak, akiket egyszersmind szeretnek is. Ez a viselkedés mód nem az elmúlt 4 év szüleménye. az erre való hajlam, sokkal ősibb beidegződés. És az is lehet, hogy a FIDESZ győzelmének éppen ez a megfejtése, (amit állítólag senki sem ért a baloldalon) hogy az emberek jelentős részében, hatalmas az igény a megfelelésre. És ezért nem hülyézhetem le Őket.
Ha egy nemzet polgára azt szeretné, hogy mondják már meg végre neki, hogy mit kell csinálnia, és ha egyszer megmondják és Ő azt csinálja, akkor végre hagyják béken. Ne üldözzék, hagyják meg az állását, hogy fizetni tudja a hiteleit, az adóját, a járulékait, a sárga csekkjeit és képes legyen eltartani a családját. Miért baj ez. Azért meg, hogy kicsit túl spilázzák (?), szintén nincs mit tenni. Lehet hogy magasabb a havi rezsijük, ettől nagyobb a kitettségük. Nem hiszem, hogy Londonban a diplomás Magyar mosogatók, beszólnának a főszakácsnak ha két lábossal többet koszol.
Talán érdekesebb, hogy mitől és hogyan kerül valaki (vagy nagyon-nagyon sokan) abba a helyzetbe, hogy csak félnie, félteni valója legyen. Vajon a külső körülmények és a felhőjárás különös játéka-e, hogy milliók számára az a ValóVilág, hogy a Lét a tét, vagy hogy már csak a lé a lét. Mi van ha - meg nem engedve, de mégis -, az emberek (egy jól körül rajzolható csoportjának) egzisztenciális megsemmisítése, nem a véletlen, hanem tervszerű lépések sorozata? Ha az engedelmesség iránti vágy felkeltése, nem genetikai, hanem politikai program ?

hungarisztan 2014.05.27. 12:54:39

@sam2sam: Szerintem a törvénytisztelettől a szervilizmusig-megalázkodásig terjedő lista nem egy skála 2 végpontját jelentik, hanem ez 2 független skála 4 végponttal: az egyik a törvénytisztelettől a törvények semmibe vételéig, a másik a polgári öntudattól, méltóságtól a szervilizmusig-megalázkodásig tart. Nem jó ezeket a kategóriákat összekeverni, mert létezhet (létezik is) „törvénytisztelő szervilis” és „öntudatos törvénytelen” is.

Éppen ezért abban nincs közöttünk véleménykülönbség, hogy a listád első 2-3 elemével nincs semmi probléma. Ellenben utána annál inkább, ugyanis még ha el is fogadjuk azt a munkahipotézist (ne tegyük amúgy, mert a valóságnak nem felelne meg, de a példa kedvéért), hogy a meghunyászkodó eü. szakszemélyzetből jó néhányan szeretik és tisztelik a megjelenő fővezírt, és ezért részesítik megkülönböztetett figyelemben, ott már óriási bajok vannak. Nem csak ilyen „elvi” okokból, hogy állítólag itt törvény előtti egyenlőség lenne (muhaha), tehát ha velem ordít az osztályos nővér, akkor a főgóréval is ordítson, ha meg neki külön szoba jár, akkor járjon nekem is (és ez még csak nem is irigység, hanem kőkemény pragmatizmus: a mellékelt ábra is prímán mutatja, hogy mi történik az ember személyiségével, ha elszigetelik a valóságtól, márpedig aligha feltételezhető, hogy ez a változás ne hagyna nyomot a döntésein, a problémadetektálási és válaszadási képességein), hanem azért is, mert az egyes SZEMÉLYEK iránt megnyilvánuló politikai szeretet és tisztelet összekeveri a szezont a fazonnal, könnyedén elhomályosítja a tiszta látásunkat, hajlamossá tesz az erkölcsi relativizálásra, nem utolsó sorban pedig személyi kultuszt épít. Demokratikus berendezkedésű országban ennek nincs helye, mert nem a személy a fontos, hanem az elvégzett vagy el nem végzett feladat.

(Ez természetesen nem zárja ki, hogy valaki példakép legyen/lehessen, csak ne a nyúl vigye a puskát: ne azért vonzódjunk egy politikai irányzathoz, mert vonzódunk a vezérhez, hanem azért legyen valaki példakép, mert letett valamit az asztalra. És ez se legyen örök érvényű: aki feladja a kritikai szemléletmódot, az saját igénytelenségi bizonyítványát állítja ki. Amúgy én lennék a legboldogabb, ha léteznének VALÓDI, példaképnek alkalmas politikusok, de abban talán egyet tudunk érteni, hogy akik ma a legtöbb hívet/hívőt mozgósítani tudják, azok a legkevésbé érdemesek a megszavazott bizalomra. Zárójel bezár.)

Hogy a szervilizmus mennyire újkeletű (nyilván nem), s mennyire hajlam vagy beidegződés, az gyakorlatilag olyan szempontból mindegy, hogy mindenképpen roppant káros a társadalomra, ezért minél hamarabb szakítani kellene a gyakorlattal. Rég rossz annak a nemzetnek, amelyik azt szeretné, hogy mondják meg neki, hogy mit csináljon! (Normál esetben ez ellen szabadságharcot szoktunk vívni, nem? Megjegyzem, jelen kormányzat retorikája is igen élénken alkalmazza azt, hogy ne mondják meg nekünk, mit és hogyan csináljunk – de valamilyen ködös, általam érthetetlen okból ugyanezt (sőt, még rosszabbakat) zokszó nélkül benyeljük, sőt, kívánjuk azoktól, akik a fejünkre telepedtek, ellopják minden pénzünket, elszívják minden életerőnket. Normális?
Kérném szépen: az irigyelt életszínvonal az nem OKA az állampolgárok szabadsági fokának, hanem OKOZATA! Ahol a szervilizmus, azaz az önkéntes alárendeltség dívik, ott ugyebár önként adják fel a szabadságot, ott önként adják a fejüket gazdasági-politikai rabigába. Ilyen helyre hiába szakadna rá mondjuk egy tektintélyes olajmező (bizonyos értelemben amúgy az EU csatlakozás és a Magyarországba pumpált EU támogatás akár tekinthető is olajmezőhöz hasonló, „talált pénznek”), az ott élők nem tudnának (mire a feltételes mód? mondjuk ki: nem tudnak) élni a szabadsággal, nekik helyettük gondolkodó atyuska kell, aki megmondja jól, hogy mit és hogyan csináljanak/csinálhatnak. És ahol a kereslet megvan a vezérre, ott a kínálat is megjelenik.

A rendszerváltozás legnagyobb tanulsága, hogy a magyar nép nem tudott mit kezdeni a nyakába szakadó szabadsággal. Fél tőle, mert minden kiszámíthatatlan, és mert mindenért neki kéne felelni. Hát mennyivel egyszerűbb már másokra hárítani minden felelősséget? És meg is érkeztünk a populizmusverseny győztes helyre befutó pártjainak a programjaihoz...

Végezetül egy apró korrekció: a londoni hasonlat ott sántít, hogy a szakács munkájának a fokmérője nem a mosogatófiú, hanem az, aki fizet érte, azaz a vendég. Neki muzsikál az egész konyha, mert ha a vendégnek nem tetszik a kaja, akkor tök mindegy, hány lábost koszolnak, a vendég elpártol tőlük, akkor meg be lehet csukni a boltot. Namármost nem tudom, te hogy vagy vele, de én úgy gondolom, hogy a saját országomban állampolgárként én nem mosogatófiú vagyok, hanem fizetővendég. A választott politikusok pedig az én szolgálóim: szakácsok, pincérek és mosogatófiúk. Nem érdekel, mennyi edényt koszolnak, ha jó a kaja. De ha nem? Akkor aztán semmi nem indokolja, hogy még drága is legyen, mert sok mosogatófiút kell eltartani!

sam2sam 2014.05.30. 11:47:29

@hungarisztan: Ez a kis eszmecsere, olyan, Magyarra sikeredik. Két ember nem eszmét cserél, hanem eszmét kiált a másik felé.
Akkor ennek értelmében, megkísérlem röviden elemezni kettősségünket.
Te -úgylátom- felfokozott érzelmi állapotban, leírsz és érzékelsz esetet tendenciát, Magyar jövőt, melynek (jelene és) végkimenetele nem rózsás, sőt egy szakadékba vezeti a Nemzetet (remélem nem ragadtattam el magam költői magasságokba, a Nevedben :)) Ennek illusztrálására elemezzük a kórházi esetet, tapétázva, elburkolva, kivasalva falat, emberi lelket, megjátszás, gerinctetelenség stb... summa summárum az egész jelenség nem magától való, emberekhez de főleg egyhez köthető, aki ma dönt életről-halálról, meg még a portás egyenruhájának aranysúlytásairól.
Ennek következményei emberre állatra kihatnak, és nem kizárt, hogy száz év múlva a Magyar ember gerincének S vonala, a Kárpát-medencében O vonallá módosul, mint ujabb Hungarikum, Hungarisztánban :) (elnézést ha leegyszerűsítő voltam)
Én meg, valamelyest igazodva a post gonodlatához (mer azé mégiscsak itten koszoljuk a papírt), egy béka (nem béke) perspektívából tekintek egy jelenségre, ami valóság (és nem egy álom). Megpróbálom megérteni, hogy miért és mit éreznek, tesznek. Korházban ápolóként, orvosként, takarítónőként, vagy hullatologató közmunkásként.
Te felrázni akarsz, én megérteni, hogy mi történik. Te az elkövetőkkel foglalkozol, és az áldozatokkal. Téged a kriminológia, engem a victimológia foglalkoztat. Nem lesz igazunk a másikkal szemben mert, nem érvelünk egymással szemben. Vitatkozni meg, bármin lehet. A londoni példa is egy ilyen, és én sajnálom, hogy nem voltam artikulált. Persze hogy a kaját a vendég veszi és eszi meg. Naná, hogy neki főz a szakács és utána mosogat el a mi derék diplomás polgártársunk. De én ezt nem vitatom. Csak annyit mondtam, hogy eleve megalázó és méltatlan helyzetben leledző polgártársaink (vö: mosogatók) az adott szituációt respektálva, helyezik el magukat egy társadalom, kaszt-rendszerében, amivel szemben nem lázadnak (sajnos).
Attól a gondolattól pedig, hogy a politikus a választópolgár szolgáló leánya vagy mosogató fiúja, azt hiszem, mosolyogni/sírni valóan Russo-i távolságra vagyunk. A Putyinosodás mindenhol jelen van, a különbségek majdnem csak stilárisak. Berlusconi, Merkel, Sárközi, Fico, V. Ponta, és a hazai, legjobb tanítvány. Számomra az a szomorú kép körvonalazódik, hogy az ujkori demokráciák, súlyosan és gyorsan (a keleteurópaiak pedig fény sebességgel) bizonyították önmaguk fenntarthatatlanságát. (Kelet-Európa annyira eminens hogy negyedszádon belül legyőzte a szocializmust is és a demokráciát is). Az európai példák, paradox módon azt bizonyítják, hogy élhető polgári demokráciák, jellemzően királyságokban vannak. Nagy-Britannia, Skandinávia, Benelux. A jóhír hogy lehet hogy, -nem is sokára- csatlakozhatunk ezekhez az országokhoz :-).

sam2sam 2014.05.30. 14:11:05

@hungarisztan: Ja és a skála. Ugy tanultuk, hogy minden szakasz tetszőleges számú további szakaszra bontható. Ha lehet -nem megalázkodva:)-, nekem ez egy szakasz vagy vektor, aminek iránya és előjele is van. Persze elvágható. Ahol Te elvágtad, az legyen mondjuk az emberi méltóság vonala. Én pedig a hajlítható hátgerincek forgás szögének a fokát látom benne. És azért egy a szakasz, mert az egyén és a társadalom viszonyát jellemzi mindenkor. Mert hogy, ugyanaz a személy életben érintheti ennek a szakasznak bármely pontját, miközben Ö maga - lehet hogy, - nincs is birtokában annak, a tudásnak, hogy Ö bizony egyet lépett a skálán.

hungarisztan 2014.05.31. 02:12:07

@sam2sam: Ó, hát ez a diskurzus egyre emelkedettebb! :o)

Nos, én sok mindent elhiszek. Elhiszem, hogy ugyanannak a jelenségnek lehet sok nézőpontja, magyarázata, értelmezése stb. Elhiszem azt is, hogy mi elbeszélünk egymás mellett.
Egy dolgot nem hiszek el: hogy a szervilizmus, a seggnyalás, a személyi kultusz építése az „békaperspektívából” (nem én mondtam), vagy bármilyen más perspektívából másképp fest (festhet másképp), mint az én nézőpontomból. És ezt még csak erkölcsi maximalizmusnak sem nevezném – mert ha valami, akkor ez az erkölcsi minimalizmus (mármint hogy nem relativizálunk, nem próbáljuk magyarázni a magyarázhatatlan bizonyítványt se makro, se mikroszinten). A hitványság minden nézőpontból hitványság.

Lelki füleimmel hallom ám az ellenvetést, hogy senki nem akart itt relativizálni, és hogy ne adjak olyat a szádba, amit nem mondtál. Explicite valóban nem, de azt mondod, te viktimológus vagy, te meg akarod érteni őket. Hát én nem akarom megérteni őket, és erre rengeteg nyomós indokom van, hogy csak egyet mondjak: én már rég belefáradtam abba, hogy mindig meg kell érteni mások immoralitását. Mit kell azon megérteni, ha valakinek takonyból van a gerince, ha hajbókol, ha gazsulál, ha számításból összeheherészik, ha nemhogy méltósága, de még csak büszkesége sincs?
Ha valami, akkor engem az sokkal inkább foglalkoztat, hogy vajon miért olyan ez az ország, hogy kivétel nélkül mindig és mindenhol (de tényleg kivétel nélkül, a balatoni büféstől a lézerjánosokig bezárólag) a sunyiság, a tisztességtelenség, a hazudozás, az átbaszósdi a kifizetődő játszma.

Más.
Merkelt közvetlen Berlusconi mögött és Fico társaságában említeni, mint kvázi mindössze stiláris különbséget jelentő figurát – hát, lelked rajta. De ezen a ponton nagyon nem fogunk egyetérteni, még ha az alapvetően tartható megállapítás is, hogy „az ujkori demokráciák, súlyosan és gyorsan (a keleteurópaiak pedig fény sebességgel) bizonyították önmaguk fenntarthatatlanságát”.
Kelet-Európa pedig nem eminens (igen, értettem, hogy az eminens itt irónia), mert ezerrel építi vissza a cocializmust. (Nyugat-Európát meg annyiszor és annyian temették már... nem mondom, hogy nincsenek aggasztó jelek, de Hungarisztánról nézvén én inkább aggódnék a saját országomért előbb...)

„Az európai példák, paradox módon azt bizonyítják, hogy élhető polgári demokráciák, jellemzően királyságokban vannak. Nagy-Britannia, Skandinávia, Benelux.”
Ez egy tetszetős elmélet, de a tipikus példája annak, amikor az ok-okozati összefüggés csupán látszólagos. Ezekben az országokban (miképp azt te is nyilván jól tudod) a királyok/királynők hatalma gyakorlatilag formális, nagyon nagy mértékben pusztán tradíción alapul, és a demokratikus közgondolkodás nagyon durván kóstolgatja az egész intézmény eltörlését (csak ezekben az országokban szokott valami tartalma lenni az alkotmánynak, és nem szokás a reggeli müzli és a reggeli szarás között ötször változtatgatni). A lökött angoloknál még hagyján, mert ők sikeres PR terméket csináltak a királyi famíliából, s a valahavolt impérium romjain még prímán értékesíthető a franchise. Na de tessék csak egy rendesebb flamandnak, svédnek vagy hollandnak említeni a konkrétan imbecillis királyi családjaikat, és a legjámborabb „alattvaló” (aki persze egyáltalán nem színlelt haraggal ki is kérné magának ezt a lealacsonyító megnevezést! – és ugye máris itt vagyunk a szervilizmus vs. állampolgári méltóság diskurzusnál) is legott valami szúró-vágó fegyverért nyúl... (A legendás jóléti királyságokról, Finnországról és Svájcról ugyebár nem is beszélve.)
A konkrét helyzet pedig az, hogy eme élhető polgári demokráciák leginkább a királyság ellenében, azzal szembemenve alakultak ki. A mai uralkodók a szavazópolgárok jelentős részének a szemében szánalmas és költséges bohócok csupán, és gyakorlatilag instant módon félrenyelik a teájukat, és borzasztó szégyenkezésbe kezdenek, ha egy külföldi rákérdez, hogy mégis miképp lehetséges összhangba hozni a demokráciát a királyi családdal, ami ugyebár első nekifutásra is minimum oximoron. Még olcsón megússza az az uralkodó, akire csak legyintenek, hogy nem sok vizet zavar, legalább turisztikai és/vagy tabloid médiabeli látványosság, s éves szinten kevesebbe kerül fenntartani őket, mint egyetlen darab korszerű vadászgépet kiszolgálószemélyzettel, alkatrész-utánpótlással, reptérrel, légiirányítással, képzéssel, tokkal-vonóval. Tartják magukat (már amelyik túltenyésztett génállományú tudja tartani), de azért elég megalázó, hogy minden évben költségvetési tételként szavaznak róluk és a zsebpénzükről, amit az öntudatos választók eléggé ki is porcióznak.

sam2sam 2014.05.31. 10:55:43

@hungarisztan: :-) (és legyen ez a taps smile.ja ) XX
Mielőtt pótkötetet kellene nyitni..., lássuk az egyetértéseket. (ha már a különbségekkel nem boldogultunk. De előre szólok, hogy nem lesz sok :).
1.bek) Igen hitványság. Nincs vita. És... ,,,,, ????
Mi a teendő ? Átnevelő tábor ? Géppuska ? Hányan is vannak ? 80-90% ? Ha valamit nem értek, megpróbálom megérteni. Ez nem relatív. Őszintén szeretném megérteni egy másik ember gondolatait, mert tényleg nem értem a gondolatait, cselekedeteit. Én azt hiszem, hogy a fehér-fehér, és Ők mégis narancssárgának látják. Látod itt vagy Te. Értem, hogy mit gondolsz, de az nem az én gondolatom. Te meg sem akarod érteni Őket. Miért is?
Mert elítéled Őket.
Nem érdekes, hogy, hogyan és miért teszik amit tesznek. Értékrendeden kívül esik.
Na látod, pont ez van ma, nagyban. Van turbó-magyar és vannak a többiek akik már nem is Magyarok. Másként gondolkodsz, mint kellene ? Az értékrenden kívül kerültél, el vagy ítélve. Ki vagy rekesztve a nemzetből, jogfosztott lettél. Ha meghallgatsz egy évértékelőt, csak arról hallasz, hogy "az összefogás, az egyet akarás" meghozza a gyümölcsét. Kik akarnak egyet? cca 4%, mellé butítva még 15%, a kárpátmedencéből hozzáírunk még 2%-ot, és kész a 2/3-ad. Szerinted nincs mit megérteni a a 15% gondolkodásán, hát szerintem meg VAN.
2.bek)
Az első re-postomban megpróbáltam, egy kérdésben az én megfejtésemet megadni erre a kérdésre, ami röviden annyi, hogy ez a helyzet kikényszerített. De hogy tovább emelkedjünk az emelkedettségben (huhaha :), Ide idézem B. Brecht: Rettegés és nyavalygás (esetleg félelem) a harmadik birodalomban c. örökbecsét, abból is a Zsidófeleség, fejezetből.
„A jellem - csupán idő kérdése. Ennyi és ennyi ideig hordhatjuk, mint valami kesztyűt. Ha jobbfajta kesztyű, valamivel tovább tart. De az se tart örökké". Amúgy az egész mű újraolvasása, többeknek lehet tanulságos (felekezeti hovatartozástól függetlenül :)
3.bek) Grazia, frau Merkeltől. Nem mentség, de lista és nem sorrend. (Ha a másik végére írom az sem lett volna Neki tetsző. :) Cseveghetünk stílusokon, de ugyan az a monolitikus berendezkedés, mint nálunk, pont olyan töke vesztett ellenzékkel, és pont olyan választói attitűddel, hogy nem-jó-nem-jó, de nincs jobb. Eszközeiben lehet humánusabb, de ha sok ötletet kap keletről, lehet hogy bevezeti azokat is. De jó, Ő a listába legkevésbé való.
4.bek) Ebben nehéz lesz engem megingatni. Amit írsz az inkább megerősít, mint sem elbizonytalanít. (Ha figyelsz Magadra, itt is az ítélet: "az ok-okozati összefüggés látszólagos" ) Igen, Szerinted!....,de lehet, hogy tévedsz (?) Nálam az élhető nemzetnek két, mérőléce van. Az első: tudom-e hogy mi a neve a Királynak vagy az állam elnöknek. Ha nem tudom 10 pont. Ez alapján felzárkózik, Kanada és Ausztrália is (Bár mintha ott is Bözske II ülne a csúcson, de tévedhetek). A második: ha sétálok egyet az utcán vagy leülök a fűre a parkban, akkor jó érzés-e vagy sem. A többit leszarom. Az én listám városaiban (ahol jártam) ezt éreztem. A megfejtést pedig valójában, -nagyon tisztán- éppen Te adtad meg. Az az ország működik jól ahol nem kell naponta beleavatkozni polgárság életébe. Ahol a traíiciók és professzionális kormányzás együtt működtetik a masinát. Lehet, beltenyésztett, teáját félre nyelő az uralkodó, mégis megtestesíti a valódi egységet. Ha sikerül valamelyiket elüldözni,- jegyezd fel magadnak - 10 éven belül nagy-nagy szarban lesznek.
Svájcot a pénzmosás, tartja tömörarany lélegeztetőgépen, a klubba nem való. Finnország kétségkívül felmutat hasonló értékeket, de nehezen emelném ki a Skandináv egységből, ha van királya ha nincs.