HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2013.02.15. 13:22 Zsoolt

Fruit of Care

A Fruit of Care olyan non-profit vállalkozás, melyben a designerek által fejlesztett tárgyakat értelmi sérült emberek készítik.  A figyelemre méltó kezdeményezés mögött az a meggyőződés áll, hogy fogyatékos emberek képesek értéket termelni. A sajnálatra épülő "charity" szemlélet helyett, működő üzleti modellben lehet értékelhető jövedelemhez juttatni az egyáltalán nem értéktelen és haszontalan fogyatékos embereket.

Fruit of Care

A különböző fogyatékosokat foglalkoztató védett műhelyekkel együttműködve a Fruit of Care munkatársai egy olyan modellt építettek ki, amiben piacképes termékeket ügyes marketinggel értékesítenek elsősorban nagy cégek számára. A termékek javarészt kézművestermékek, ajándékcsomagok, illatszerek, szappanok, papíráruk, lakás kiegészítők. Két világ, valóban gyümölcsöző találkozásáról van itt szó. Az állami dotációkból élő, a piaci viszonyoktól zárt, szociális világ műveltető képzős foglalkoztatását alakítja valódi vállalkozássá a kezdeményezés, átpozícionálva a képtelenség üzenetét magában hordozó fogyatékos fogalmat egy színes, szagos, lakás meleg design világba. A honlap nagyon impozáns, a cikkek, interjúk, facebook bejegyzések, a kiterjedt média jelenlét, a non-profit vállalkozások szakértőjének számító NESST jelenléte egy életképes, modern profi csapat világába vezet minket.

Mégis azt kell mondjam, hogy miközben a kezdeményezés üdítő színfolt a megváltozott munkaképességű emberek teljesen eredménytelen hazai foglalkoztatási megoldásainak palettáján, a Fruit of Care egyik kezével az integráció felé mozdítja, míg a másikkal az általa is kritizált sajnálatra épülő, kirekesztett létben tartja a fogyatékos embereket.

A kezdeményezés tényleg nagyon szép honlapjának címoldalán a következő kifejezések villanak fel, egymást váltva:

-          Design

-          Kézművesség

-          Felelősségvállalás

-          a gondoskodás gyümölcse

Én megálltam volna az első kifejezéspárnál. Ha igaz az alaptétel, amit a szervezet küldetés nyilatkozatában és média megjelenéseiben is rendre hangsúlyoz, miszerint a fogyatékos emberek is értéket képviselnek, piaci értelemben értékelhető, eladható termékeket hoznak létre, akkor itt valóban egy gyümölcsöző találkozásról van szó. Tehetséges designerek és tehetséges kézművesek találkozásáról.

Minden, ami további elem a szervezet kommunikációjában valójában ellentmond ennek az alaptételnek. Ha ezek az emberek, valóban képesek értéket előállítani, valóban minőségi termékeket állítanak elő, magas színvonalon, amit nagy sikerrel lehet értékesíteni a Fruit of Care rendszerén belül, akkor a közöttük lévő kapcsolat szempontjából a fogyatékosság irreleváns információ.

Márpedig a kezdeményezés a fogyatékos zászló alatt, a felelősségvállalás és a gondoskodás jelszavával hirdeti magát, már nevében is, és minden további felhívásában. Arról van szó talán, hogy ezek a termékek mégsem piacképesek, mégsem elég jó minőségűek ahhoz, hogy értékesíteni lehessen őket a piacon, kizárólag akkor, ha úgy hirdetjük őket, hogy ezeket fogyatékos emberek készítették? Tehát valójában nem a minőség, hanem a sajnálat és a felelősségérzet a „selling point”? De úgy is feltehetjük a kérdést, hogy a designerek mégsem elég tehetségesek, és a marketing mégsem elég ügyes, hogy a maga lábán eladják a termékeket, azok kizárólag a fogyatékos kártya kijátszásával válnak a vevő számára vonzóvá? Ha így van, felmerül a következő kérdés, valójában ki is gondoskodik itt kiről? Nem a piacképtelen designereket segítik ki a fogyatékosok, hogy a feléjük irányuló sajnálaton keresztül el lehessen adni amúgy eladhatatlan munkáikat? Akkor itt a gondoskodás és care szavak iránya megfordul, a fogyatékos emberek gondoskodnak arról, hogy a piacon teljesítésképtelen designerek bevételhez jussanak. Kár, hogy ezt a kezdeményezés szervezői nem így értik. De szerintem sem erről van szó.

Nem tartom magam a hazai és nemzetközi ajándék és lakberendezési piac szakértőjének, de a termékeket és a nagyon ízléses weboldalt nézve én egyáltalán nem tartom ezeket a tárgyakat sem design sem kézműves teljesítmény szempontjából piacképtelennek. Tényleg gyümölcsöző találkozás ez, mindössze azt sajnálom, hogy a fogyatékos kártya feleslegesen és kártékonyan van kijátszva a történetben.

Olyan ez mintha egy egyébként jókezű pék, azzal reklámozná magát, hogy két gyereket kell eltartania, vagy fájós gerince van. Vagy átfordíthatjuk másképpen is. A programban résztvevő designerek közül szinte biztos, hogy nem egy átesett már fogászati beavatkozáson. És akkor ki lehetne írni a honlapra, hogy fogászati páciensek és értelmi sérültek találkozásáról van szó. Mellesleg ügyes designerek és kézművesek is. Vagy csak a designerek esetében a fő identitás a termék szempontjából valójában releváns tehetség és szaktudás, miközben a programban bedolgozó kézművesek egy a teljesítményüket – ezek szerint – nem befolyásoló minőségükön keresztül vannak jelen?

Ez nagyon fontos szerintem. A fogyatékos embereket terhelő igazi stigma nem is a valóban létező fiziológiai vagy intellektuális alapállapotuk, hanem az, hogy semmilyen más tulajdonságuk, kvalitásuk nem tud érvényesülni, felszínre, kirakatba kerülni. A fogyatékos ember minden tulajdonsága kizárólag fogyatékossága prizmáján keresztül vehető figyelembe. Márpedig ez nem az alap probléma része, ez közöttünk van. Itt kell életre az ENSZ Fogyatékosügyi Egyezményének új fogyatékos definíciója, ami nem medikális, és nem gyógypedagógiai jelenségnek tartja a fogyatékosságot. Annak hátrányai kizárólag a társas viszonyokban kelnek életre.

A Fruit of Care élő példája ennek. Szerintem itt designerek találkoznak kézművesekkel, azonban a kezdeményezés létrehozói valójában képtelenek az itt releváns tulajdonságon keresztül látni a fogyatékos embereket. A kézügyességükön keresztül. A működő üzleti modell bebizonyítja, hogy kellő odafigyeléssel és szervezéssel egy érzékeny célcsoport esetében is kialakítható olyan munkarend és munkatempó, amivel azok képessé válnak piaci megrendelések teljesítésére.

Számomra ez olyan, mint amikor kisgyermekükkel otthon lévő szülőknek részmunkaidős beosztásokat, rugalmas időkereteket, esetleg speciális munkahelyi egységeket (gyerekfelügyelet) hozunk létre, hogy a munkavállaló leküzdve akadályozottságát képessé váljon a teljesítésre. Mert nem genetikailag vagy morálisan képtelen erre (se nem béna, se nem lusta), hanem a munkakörülmények nem elég rugalmasak ahhoz, hogy az ő élethelyzetében teljesíthessen. A Fruit of Care modellje tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy ezt a rugalmatlanságot felszámolja és egy üzletileg gyümölcsöző találkozással bebizonyítsa azt a szerintem valóban igaz tételt, miszerint a fogyatékos emberek értékes tagjai a társadalmunknak. Sajnos a fogyatékos kártya marketing eszközként való kijátszásával a szervezet saját alaptételét cáfolja. Kár érte…

2 komment

Címkék: design piac fogyatékos foglalkoztatás fruit of care


A bejegyzés trackback címe:

http://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr785081904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

hungarisztan 2013.02.15. 22:41:01

Értem (érteni vélem), mit akarsz mondani, de szerintem egy picit túl szigorú vagy. Ha megfordítod a dolgot, akkor azt kapod, hogy van egy csomó vállalkozás, amelyek közül az egyik fogyatékos embereket foglalkoztat (esetleg próbálja őket más egyéb módon is integrálni a társadalomba – ezt nem tudom), míg az összes többi ezzel nem foglalkozik, jó eséllyel eszébe sem jutott, hogy akár meg is tehetné. Innen nézve a fogyasztó számára igenis releváns információ lehet, hogy ez nem egy tizenkettő=egytucat dizájncég, hanem van mögötte társadalmi felelősségvállalás. Az emberek ugyanis szeretnek segíteni – ha tudnak. Ha viszont nem tudják, hogy hol-mikor-mivel segítenek (mert ilyen irányú információ nem segíti őket a döntésben – jelen esetben például nem derül ki a website-ról, hogy hé, emberek, itt picit többről is szó van), akkor esélyük sincs tudatosan segíteni. Ha a termékek versenyképesek, akkor persze valamilyen mértékben részesül majd a cég a piaci összbevételből, de kérdés, hogy egy a társadalmi szerepvállalást előtérbe helyező cég nem érdemel-e némi pozitív diszkriminációt – akár annak az árán is, hogy a fogyatékos emberek foglalkoztatását felhasználják a marketing eszköztárukban. Elsőre valóban határeset, de ha utánaszámolunk: miért is ne? (Feltételezve, hogy nem kizsákmányolásról van szó, hanem a cég növekvő sikeréből a fogyatékosok is arányosan növekvő mértékben profitálnak – a puszta foglalkoztatáson túl is.)
Két további jelenős érvem van a túlzott szigor ellen:
1) Ha úgy vélekedünk, hogy a fogyatékosokat tulajdonképpen tisztességtelen versenyelőnyre „hasznosítják”, akkor érdemes megfontolni, hogy egy fogyatékosokat foglalkoztató cégnek nagy valószínűséggel extra költségeik is jelentkeznek (esetleges speciális igények, bánásmód, szállítás, felügyelet stb.), melyek nyilvánvaló módon valamilyen – kompenzálandó – versenyhátrányt is jelentenek a szabad piacon. (Nem vagyok szakember, csak remélni merem, hogy az állam valamilyen formában – adókedvezmény, járulékkedvezmény stb. – ad valamilyen kompenzációt, de ismervén a magyarországi viszonyokat, nem lepne meg, ha ez köszönőviszonyban sem állna a kompenzálandó költségekkel).
2) Az összes konkurrens cégnek módjában állna fogyatékos embereket foglalkoztatni – valamiért mégsem teszik. Pedig azt hiszem, mindenki csak nyerne vele, ha a cégek sorban állnának a fogyatékos emberek foglalkoztatásáért!
Ettől persze még mindig rá lehetne sütni akármelyik (mindegyik) ilyen cégre, hogy merőben marketing okokból alkalmaznak fogyatékosokat, és tulajdonképpen utóbbiak segítik az előbbieket – no de ha egyszer ezzel win-win szituáció áll elő?
Ha mást nem is profitál belőle az ügy, mert úgymond ugyanúgy a téves, „charity”-középpontú szemléletmódot erősíti, már önmagában a tudatosítás (awareness) is megérdemel némi elnézőbb attitűdöt!

(Nem, nem vagyok a cég alkalmazottja, tulaja, semmiféle haszonélvezője. Sőt, az adott céget egyáltalán nem ismerem; amit írtam, inkább általánosságban írtam.)

mitmiért? 2013.06.14. 15:00:49

Bravó. Örülök az ilyen kezdeményezésnek. Jo a poszt es a blog is:-))