HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2012.11.16. 18:46 Zsoolt

Pillanatképek egy kazahsztáni fogyatékos otthonból

Nagyon értékes kordokumentumokra találtam Kazahsztánban egy nagy létszámú zárt fogyatékos intézményben a múlt héten. Régi albumokban összegyűjtötték az 50-es években létrejött intézmény életképeit. Az 1978-as album képeiből csináltam egy válogatást, érzékeltetve azt az örökséget, amit a mai napig hordozunk nagy intézményeinkben. Ezek a helyek általában igen vegyes összetételűek voltak, egyszerre laktak/laknak benne fogyatékossággal élő emberek, pszichiátriai betegek, idősek. A korabeli képek jellemzően időseket mutatnak ezzel is érzékeltetve, hogy hozzájuk képest a fogyatékosok és mentális problémával élők még inkább eltüntetendő emberek voltak

Institution in Kazakhstan

A nagy létszámú, tartós bentlakást nyújtó intézmények annak ellenére, hogy lakóik számára évtizedekig azok otthonául szolgáltak, külsőségeikben és hangulatukban leginkább kórházakra emlékeztettek.

Institution in Kazakhstan

A városban (Almaty) valószínűleg 1978-ban is volt orvosi rendelő, azonban ezek az intézmények egy zárt világot alkotnak saját rendelőjük van. Az intézmények nem ezer szállal kötődnek a körülöttük lévő kö zösséghez, hanem mintegy magukba szívják a külvilág azon elemeit, amiket relevánsnak tartanak a bentlakók élete szempontjából. A szakszerű ellátás és gondozás jegyében az egész intézményt áthatja az egészségügyi szemlélet, amit talán meg lehet érteni a gyors, helyben nyújtható segítség szempontjából, de érdemes elgondolkodni azon, milyen károkat okoz ez az egydimenziós lét az itt élők identitásában, énképében akár.

Institution in Kazakhstan

Valami oknál fogva magától értetődő aztán, hogy ez az egészségügyi, gondozási szemlélet az intézmény életének teljes spektrumát áthatja. Habár sem az időskor, sem a fogyatékosság, sem pedig a mentális problémák nem tekinthetők fertőző betegségnek, a személyzet folyamatosan kórházi öltözékben, a higiéniát (valójában az intézményen belüli hierarchiát) jelképező fehér köpenyben jelenik meg. Legyen szó orvo sokról, ápolókról, gondozókról, fejlesztő pedagógusról, vagy konyhásokról, a fehér köpeny ott van. A fényképen nem jön át, de ehhez a megjelenéshez mindig társult egy sajátos nyelvhasználat, amiben az intézményben élők és dolgozók viszonya egyértelműen kifejeződött. Ez legtöbbször a beteg, betegeink, (később ellátottaink) gondozóink, ápolóink viszonyban fejeződött ki. Ehhez képest érdemes észrevenni, hogy mennyire igyekeznek a lakók a fényképezkedés kedvéért egy teljesen más identitást megjeleníteni. Büszkén kiteszik háborús kitüntetéseiket, magukat inkább veterán katonaként, mint egy szociális otthon ellátottaiként mutatva. Egy olyan identitást, ami az ilyen különleges (fényképeznek minket) alkalmakat leszámítva aligha érvényesülhetett az intézményen belüli mindennapokban.

Institution in Kazakhstan

Az intézmény viszonyait annak legapróbb részleteiig a szakemberek határozzák meg. Közöttük is hierarchikus viszonyok jellemzőek, melynek csúcsán az intézményvezető igazgató áll, akit fontos és mindenki számára egyértelművé tett sorrend szerint követ a különböző szakszemélyzet, majd a kisegítő, technikai alkalmazottak. A személyzet legalacsonyabb rangú tagjától is fényévnyi távolságra vannak általában a bentlakók, akik az itt folyó ellátásnak leginkább passzív elszenvedői mintsem aktív alakítói lettek volna. Egy katonai eligazításhoz hasonló módon kiosztásra kerülnek a feladatok, melyeket minden résztvevő következetesen végrehajt. Mindez annak függvényében érthető, hogy több száz fős intézményeket egyszerűen nem lehet más módon irányítani és életben tartani, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a szolgáltatás igénybe vevői általában ennek a részleteiben szabályozott rendszernek a legkevesebb hatalommal bíró tagjaiként vannak jelen, miközben papíron a szolgáltatás róluk, értük szól, az egész intézmény létjogosultságát ők adják.

Institution in Kazakhstan

Mivel az intézmények életének minden részlete valamilyen szakmai tevékenység eredményeképpen alakul, az itt lakó emberek nem egyszerűen elfoglalják magukat azzal, amit szeretnek csinálni, hanem irányítva, pontos napirend szerint foglalkoztatva vannak. Így, műveltető képzővel. A magyar szakkifejezés "foglalkoztatás" pontosan kifejezi azt az emberképet és viszonyt, ami a szakszemélyzet és a bentlakó k között megjelenik. A képtelenség üzenete jelenik meg a műveltető képzőben, az a hiedelem, hogy ezek az emberek nem tudják elfoglalni magukat, nekünk kell foglalkoztatni őket. A jelszó itt is a szakszerűség. Jellemző az intézményekre, hogy az élet egyébként mások által is ismert és használt jeleneteit amolyan szaktevékenységgé konvertálják és kizárólag ennek keretei között lehet őket igénybe venni. Az itt látható emberek nem egyszerűen lemennek a konditerembe, ha ehhez van kedvük, hanem torna foglalkozáson, esetleg mozgásterápián vesznek részt. Szinte nincs az életnek olyan területe, amit ne találnánk meg az intézményben ennek a -terápia szóösszetételnek a keretében. Művészetterápia, bábterápia, mozgásterápia, táncterápia, ergoterápia. Vannak ezen kívül még "foglalkozások". Kézműves foglalkozás, szabadidős foglalkozás, foglalkoztató műhely. A lényeg minden esetben abban van, hogy ezek nem a résztvevők spontán tevékenységei, hanem az emberek előre elrendelt gondozási, terápiás terv szerint "foglalkoztatva" vannak.

Institution in Kazakhstan

Az előző képhez kapcsolódva ez a műveltető képzős "foglalkoztatás" olyannyira erős egy intézményben, hogy az élet legalapvetőbb pillanatai is, mint pl. az evés ennek keretében zajlanak. Egy nagy létszámú, tartós bentlakást nyújtó intézményben nem ebédek vagy vacsorák vannak, hanem étkeztetés zajlik. Miközben egy négy tagú családban ádáz vita folyhat arról mi legyen holnap az ebéd, az intézményekben erről kérdőjelek nélkül a szakszemélyzet dönt, akiket pedig központi jogszabályok látnak el útmutatással. Nincs az életnek egyetlen eleme sem, amit ne hatna át a szigorúan szabályozott rezsim, felülírva minden egyéni szükségletet és preferenciát az intézmény preferenciáival.

Institution in Kazakhstan

Ez a kép már nem 1978-ban hanem 2012-ben készült szintén Almaty-ban. Érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy az eltelt 40 évben vajon mennyi örökítődött át az előzőekben tárgyalt viszonyokból. A kép alapján szinte minden. Egy szakorvost látunk, annak minden kellékével felöltöztetve. A ma már javarészt inkább fogyatékos emberek által lakott intézményben sok nővér nem pusztán fehér köpenyt és fityulát hordott, hanem még a szájukat is eltakarták azzal a fertőzésveszélykor jellemző kendővel. Ezek az intézmények a bentlakók otthonaiként szolgálnak, mégis számos elemükben ma is, sokkal inkább a pár hetes, de inkább pár napos, speciális beavatkozásokra hivatott kórházak viszonyait jelenítik meg. Ez a kontextus egy örökség, nem a bentlakók jelenlegi szükségletei alakították így.

Institution in Kazakhstan

Ez a fotó ugyanabban az intézményben készült alig egy hete, ahonnan az 1978-as képek származnak. Az intézmény most esett át a felújításon, hosszú, végtelen folyosóin végig, még a hálótermekben is fejmagasságig mosható olajos festékkel vonták be a falat. A linóleum, ezek a mosható falak, a fehér köpenyes szakszemélyzet (egyedül a művészetterapeuta nem viselte) és az a mindenhol jellegzetesen terjengő szag 2012-ben is azt a világot jeleníti meg, amit az 50-es évek óta örökségként hordoz az intézmény.

Institution in Kazakhstan

A bútorok, berendezési tárgyak többsége még mindig a vaságyas kórházi viszonyokat idézi. A szülők, ha van pénzük, saját forrásból lecserélhetik a kórházi vaságyakat kollégiumi ágyakra emlékeztető fakeretes ágyakra a jellemzően 4-10 ágyas hálótermekben.

Institution in Kazakhstan

Az intézmény egyik büszke fejlesztése, a konferencia és rendezvényterem. Korábban ez volt az étkező, most a 650 lakó a saját emeletén eszik. A láthatóan modern bútorokkal berendezett rendezvényterem az igazgató szerint a jövőt idézi, hamarosan talán az egész intézmény megengedheti magának, hogy minden helyisége és szobája ilyen szép, modern bútorokkal legyen felszerelve. Kondigépek a tornateremben , fakeretes ágyak a hálótermekben, porcelán edények a cinkvödörben hordott élelmiszer helyett. Számomra azonban ez még mindig a múlt, a csinosabban ugyan, de még mindig zárt múlt, ahova a rendezvényektől, a nappali elfoglaltságokon keresztül az étkeztetésig mindent kívülről hoznak, gondosan vigyázva arra, hogy ne legyen élő kapcsolat a bentlakók és a külvilág között. Ami miatt azt mondom, hogy a legjobb szándék ellenére is, minden további intézmények fejlesztésére fordított fillér kidobott pénz az ablakon, az az, hogy bármilyen szépre, csinosra cseréljük is le a berendezési tárgyakat, bármilyen protokollokkal, jogszabályokkal bástyázzuk körül a működést, végső soron ugyanazokat a viszonyokat hozzuk létre.

8 komment

Címkék: pszichiátria szociális kazahsztán fogyatékos kiváltás


A bejegyzés trackback címe:

http://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr684910621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

maxval, a gondolkodni próbáló birca · http://maxval.co.nr 2012.11.17. 11:34:41

Diliházi szovjet vicc.

Elmegy a pártagitátor a diliházba. Mindenki lelkesen tapsol, csak egy ember nem tapsol a sarokban.
- Maga miért nem tapsol? - kérdezi az agitátor.
- Én itt ápoló vagyok, nem elmebeteg - jön a válasz.

lutria 2012.11.17. 12:52:03

Az azért érdekes hogy ennyi érdemrenddel kitüntetett valszeg nem alacsony ranggal leszerelt katonák ilyen intézményben kénytelenek élni,legalábbis egyik lakó sem tűnik annyira megroggyantnak hogy ne tudnák ellátni magukat.Némelyik képen a személyzet szinte egykorú az ellátottakkal,akik nem igazán látszanak még 70-80 évesnek sem.(bár lehet hogy azokat nem vitték a fotózásra)

Measurer 2012.11.17. 14:38:44

Kazahsztánban sem önkormányzati feladat a fogyatékos vagy tehetetlen emberekről való gondoskodás. Ha a nagycsaládok bedőlnek, az állam inkább csak nagy intézményekben gondolkodik, és igyekszik minimalizálni a költségeket. Ha a civil szféra szegény, az öregotthon vagy fogyatékos intézmény egyúttal hajléktalanszálló is (ld. veteránok).
A hatékony szociális munkás hálózat kialakítása még várat magára.
www.amansaulyk.kz/deyatelnost/publicity/speeches/918/

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2012.11.17. 15:56:50

Elég borzalmasnak tűnik. Mondjuk az tuti, a rendszerből adódóan, hogy voltak ott eltüntetettek...

Ixchel 2012.11.18. 09:34:03

Kicsit meg kell védenem a fehér ruhát. Ez nem (csak) az egészségügyre jellemző hierarchiát jelképezi, hanem nagyon fontos közegészségügyi funkciója is van: védi az ellátottakat a kívülről behozott kórokozóktól. Ugyan így a szájkendő nem csak az ellátottól való elzárkózás, hanem védelem is a dolgozók (azaz a külvilág) felől érkező, cseppfertőzésekkel terjedő betegségek ellen. Persze lehetne színes is, vagy vidám mintás, ám ezeket a textíliákat klóros mosószerrel tisztítják, amit a fehér vászon bír a legjobban.
Kétségtelen, hogy a fehér ruha kórházias hangulatot áraszt, de ezt nagy mértékben képes oldani a ruhában lévő ember viselkedése, empátiája, kedvessége, stb.

Az intézmény saját rendelőjét pedig kifejezetten hasznosnak tartom; képzeljük el, hogy egy 300 fős otthonból minden nap ki kell vinni a magyar járóbeteg ellátásba a megbetegedő lakókat, akik aztán órákat várnak mindenütt a vizsgálatokra, vérvételekre, szállításra.
Egy másik szempont: voltam Erfurtban egy modern, nappali ellátást végző pszichiátriai intézményben, ahol az ellátás minden lehetséges elemét a klienseik igényéhez igazítottak. Ott évről évre bővítették az elérhető szakorvosi ellátások körét, mert erre volt igény, nem pedig arra, hogy a kliensek a városi ellátórendszert vegyék igénybe. Nem akarták, mert érezték, az intézményen belül megtapasztalt elfogadó attitűd helyett a "normál" intézményekben pszichiátriai betegségük stigma, nem ritkán pedig gúny tárgya.

Üdv.

Szalacsi_Dezső 2012.11.18. 10:43:45

Ha Borat tudta volna, nem megy Romániába "kazahsztánt" forgatni.
Szörnyű. Visszaköszön a Száll a kakukk fészkére és a főnéni. Pedig kérem az az USA volt.

Kicsi Kacsa 2012.11.18. 10:50:06

A 3. képen, ahol a kitüntetéseikkel teleaggatott veteránok ülnek, a falon az a nyílás, az a vetítő gépházának nyílása. Tehát az utolsó képen a konferenciaterem volt egyben a moziterem is. A vetítővászonnyi fehér fal is erre enged következtetni.

Lám, lám, még az olyan országban is, mint Kazahsztán szükséges egy ilyen intézmény. Fenntartják, üzemeltetik, sőt felújítják - nálunk meg bezárják. Azóta is ott áll üresen.

punciuspilatus 2012.11.18. 12:07:59

"az intézményen belül megtapasztalt elfogadó attitűd helyett a "normál" intézményekben pszichiátriai betegségük stigma, nem ritkán pedig gúny tárgya"

ha a "normál" az életében nem találkozik "defektessel", nem ismeri meg, nem oszlik a félelme, soha nem lesz elfogadó.