HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2012.08.02. 15:59 Zsoolt

Irányított panaszfelvétel

Van egy bögrém itthon, az van ráírva: Building Gentle Communities. (gyengéd közösségeket építünk) Egy michigani fogyatékos emberekkel foglalkozó szervezettől kaptam majd 15 évvel ezelőtt. Ők azzal foglalkoznak, hogyan érdemes kis lakóközösségeket szervezni fogyatékos emberek számára. Olyan helyeket, ahol maguk alakíthatják életüket. Valami miatt fontosnak tartották, hogy a kulcsszó a gyengéd legyen.

Ez a bögre volt itt mellettem akkor is, amikor a minap elolvastam ezt az interjút a megváltozott munkaképességű emberek felülvizsgálati eljárását irányító orvossal. Szavainak olvasása közben hol szakmai felháborodás, hol egyenesen a hányinger kerülgetett.

szekely_ildiko_nagy

A jelenség, a stílus pedig nem ismeretlen számomra.

„Sokan írták, hogy nem lehet ezeken a felülvizsgálatokon megszólalni. Miért?

- Irányított panaszfelvétel van, gyakran előfordul, hogy a beteg egy tünetet nem említ meg, mert nem tartja fontosnak, ezért az orvos bizonyos tünetekre rákérdez. Ha a hölgy azt mondja, hogy neki hipertóniája van, akkor az orvos azt fogja mondani, hogy ez nem panasz, ez egy diagnózis, márpedig nem a diagnózis az érdekes, hanem az, hogy egyébként a leletekből látható betegség hogyan befolyásolja a vizsgált személy tevékenységeit, életvitelét. Az orvos arra kíváncsi, hogy ez a magas vérnyomás milyen panaszt okoz, például fáj-e a tarkója, szédül-e.

- Sokan a stílust kifogásolták.

- Ha valaki nálunk dolgozik 15 éve, és 15 év alatt egyszer sem kifogásolták a stílusát, akkor most miért kifogásolják? Megváltozott ez az ember? Nem hiszem."  (forrás: femina.hu)

A doktornő stílusa magért beszél, remélem évek múlva majd büszkén mutatja ezt az interjút unokáinak.

Képzeljük magunk elé a jelenetet. Valaki ott áll szinte ruhátlanul egy szakértői bizottság előtt, akik figyelmeztetik, hogy magától ne beszéljen, csak ha kérdezik.

Irányított panaszfelvétel...a hatalmi arrogancia, az elbánás és megsemmisítő megalázás „szakmai" terminológiába bújtatott formája ez a megjegyzés.

Jártam egy szemináriumra még az egyetemen. Azt az iskolát, amit magaménak tekintek, a két világháború közötti pszichoanalitikusok öröksége jellemzi. Ferenczi Sándor, Bálint Mihály, Bálint Alice, Szondi Lipót, Hollós István öröksége, és a háború utáni nagy generáció Mérei Ferenc, Benedek István, Goldschmidt Dénes tanítványai képviselik. Ők orvosok, segítők és mindenekelőtt emberek voltak. Lenne miből meríteni...

Szóval ezen a szemináriumon, amit ennek az iskolának egy neves tanára vezetett, azt a feladatot kaptuk, hogy úgy kell lefolytatnunk egy első interjút, hogy a magyar nyelv szabályai szerinti kérdő mondatot nem tehetünk fel benne.

Nem értettem akkor. Hogy az istenben lehet megtudni valaki problémáját kérdés nélkül? Hogyan fogom kitölteni a számomra előírt állapotfelmérő adatlapot? Hogy lesz ebből egy gondozási terv, és egyáltalán hogyan lehet beszélgetni folyamatos kérdések nélkül?

Tanárom válasza az volt erre, hogy hát ez az...

„Te nem találkozni akarsz itt valakivel, hanem egy adatlapot akarsz kitölteni. Az van a szemed előtt, hogy a harmadik találkozásra el kell jutnod a gondozási tervig, és van a papírodon egy adatsor, egy kérdéssor, amire meg kell tudnod a válaszokat.

Minden más csak sallang, idegesítő részlet, beleértve az embert, aki veled szemben ül. Neked itt kérdéseid vannak, amikre választ keresel. De ez így nem beszélgetés, és annak ellenére nincs köze a segítéshez, hogy mindezt látszólag az ő érdekében teszed."

Hosszú órákon keresztül gyakoroltuk azt, hogyan kell úgy ülni valakivel szemben, hogy azzal találkozzak, aki eljött hozzám, nem azzal, akit a papírom rubrikáiba kell szorítanom. Hogy ne legyen a beszélgetésből egy rendőrségi kihallgatás, hogy ne fentről lefelé menjen ez az egész, hogy arról legyen szó, amit ő idehozott, akit ő bemutatni szeretne és ne arról, amit én kinézek belőle. Azt is gyakoroltuk, ami a legnehezebb. Csöndben maradni.

Lehetne persze mondani, hogy egy felülvizsgálat más...az hivatalos ügy. Meg a munkaügyi központban is azért kell egy nagytestű képernyőt tolni az ügyintéző meg az ügyfél közé, mert egy határozat az azért mégiscsak valami, míg az ügyfél az csak ügyfél.

De a valóság az, hogy itt ragadt valami rossz levegő. Valami nagyon rossz viszonyulás. Ráadásul nem csak itt ragadt, hanem mára duzzad, terjed, érzem mindenhol a bűzét. Ott a legerősebb ez a bűz, ahol pedig nagy segítségre lenne szükség. Ez nem véletlen. Amilyen hangon ez az asszony beszélt, ahogyan ez az intézet a felülvizsgálatokat végzi, azt nagyon kevés helyen engedhetnék meg maguknak.

Gyakran járok mostanában volt szovjet tagköztársaságokba. Tavaly április óta az örmény kormány megbízásából dolgozom azon, miképpen alakíthatnák át erősen szovjet típusú fogyatékos és pszichiátriai intézményeiket. Hasonló céllal Kirgizisztánban is meg szoktam fordulni. Ezeken a helyeken, hát mondjuk úgy, más iskolákban tanultak.

Fityulás nővérek, szigorú tekintettel felügyelik a fogyatékosokat, pszichiátriai betegeket vöröses uránbányák tövében, vagy éppen Jereván külterületén távolban az Ararát hegy csúcsával. Az étkezdében piros karszalagos „gyizsurníjnak" hívott kápószerű beteg irányítja az eseményeket. A hierarchia csúcsán a doktornő áll. Sárgák az ujjai a nikotintól, hanyag eleganciával a vállán tartja fehér köpenyét, szemüvege fölött nézz ránk, melynek szárai egy madzaggal vannak összekötve, ami két párhuzamos lengőhidat képezve tűnik el tarkójánál.

Hellyel kínál, mosolytalanul elénk tesz egy frissen bontott konyakos meggyes bonbont és a tolmáccsal tartva csak a szemkontaktust oroszul kérdezi, hogy a „tovarisi" honnan jöttek?
Az asztalon terítő, sárga dossziéból papírok lógnak ki, és hogy a szél el ne vigye őket, nehezékként egy Lenin-szobor van ráfektetve.

Nem tudja, hogy értem, kijavítja magát azonnal „gospodi"-ra, aztán mikor a tolmács elmagyarázza neki, még mindig csak vele kommunikálva egy „nu tak" kíséretében belekezd.

Elmondja, hogy ők is nagyon fontosnak tartják a „pszichoszocialnaya rehabilitacijat" a kórház már fel is vett egy „szocialnij rabotsikot", aki az alagsorban foglalkozik az adminisztrációval.

Teljesen egyetért az ENSZ Fogyatékosügyi Egyezményével meg ezekkel az új reformokkal, alapított is egy betegszervezetet, aminek ő lett az elnöke, és a páciensek a török kormánytól kapott varrógépeken a kettes pavilonban dolgoznak.

Az egész olyan, mintha belecsöppennék Elem Klimov Hurrá Nyaralunk! című szatírájába, de a világ, amit Klimov már 1964-ben kifiguráz egyáltalán nem múlt el, és most már Kirgizisztánba se kell menni érte. (A film orosz eredetije elérhető a youtubon itt)

A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal visszahozza azt nekünk.

11 komment

Címkék: fogyatékos felülvizsgálat rokkantnyugdíj NRHSZ


A bejegyzés trackback címe:

http://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr34692543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

VT Man 2012.08.03. 10:06:10

A kritika jogos.

De azt se felejtse el a posztoló, hogy a felülvizsgálati bizottság előtt kb. 50-70% valószínűséggel szimuláns, azaz álrokkant áll.

Tehát 10 emberből 5-7 ember csaló, és csak 3-5 ember a valódi rokkant.

Steve31 2012.08.03. 10:13:25

Tisztára mint náci szelektálás.
Balra-jobbra - zuhany-gázkamra.

ORBANISZTÁN!

bunk0 2012.08.03. 10:20:51

ha nem lenne minden második "rokkant" csaló, akkor nem lenne szükség erre a procedúrára sem

kovácspéterke 2012.08.03. 11:01:42

Igen, és aki valódi rokkant, és most munkaképesnek nyilvánítják, az hova menjen dolgozni? hol tudnak elhelyezkedni és tisztességes fizetésért dolgozni? sokan szeretnének, mert nem tudnak. a ti munkahelyeteken van lehetősége elhelyezkedni egy ilyen embernek?
vagy haljon éhen, mert nem jogosult az egyébként nevetséges összegű segélyre, viszont elhelyezkedni nem tud?

eMJe 2012.08.03. 12:20:42

szegény anyám, akinek sok baja volt, elég kevés %-ot kapott, így robotolhatott tovább, amíg bírta. erre a felülvizsgálatra már nem kell mennie

viszont a lefizetős, szimuláns, meg alkesz emberek vígan elvannak (a többit ne is említsük). vajon ezek közül hányat vágnak ki a rendszerből? azt hiszem, sejtjük

sam2sam 2012.08.03. 13:02:25

Nincs olyan reprezentatív felmérésem mint a korábbi hozzászólóknak, de érzetre az 50-70 % talán eltúlzott, és amint tudjuk így terjednek a legendák. Ha már két ember mondta az már statisztika és hivatkozhatunk rá. Tény, hogy sokaknak szociális mentőkötél volt a rokkantság, miután pl.bányászból átképzett nőgyógyászra, vagy atomfizikusra kevés volt az igény. És talán ma is csekély az igény még az autószerelőnek képzett autószerelőre is. De jó legyen szimuláns 50 vagy 70%. Mi jogosítja fel azt az orvosi munkát végző adminisztrátort, hogy önmagához és a szakmájához méltatlan módon viselkedjen a szimulánssal vagy pláne a nem szimulánssal ? Jobb ember-é a hivatásához, viselkedése által méltatlanná vált gyógyító, mint a csaló ? Mennyi pénzt ér meg, ha a hivatásom és a humánum helyett, a rendszert kiválóan működtető fogaskerékké devalvalom magam a gépezetben ?

Bambano 2012.08.03. 13:43:13

@Mrs. Jackman: minden cég, ahol 25-nél több ember dolgozik, vagy alkalmaz 25 alkalmazottanként egy megváltozott munkaképességűt, vagy befizet a kasszába egy embernyi fizetésre való büntetést.

Hát oda kell menni.

kubatov 2012.08.04. 00:40:43

Kedves Zsoolt!

Bódy Gergő vagyok a Klubrádió ÖTÖS című műsorának keddi műsorvezetője. A műsor délelőtt 10-12-ig van, az eslő óra végén van egy "blog negyed", amelyben minden héten más, számomra érdekes blogerrel beszélgetek aktuális írásairól, gondolatairól, véleményéről. Örülnék, ha lenne kedved egy telefonos interjúra most kedden. Ha visszaírsz, minden részletet meg tudunk beszélni.

Válaszodat várva üdvözlettel:
bódy gergő
aron101@freemail.hu

PR-küszöb 2012.08.07. 18:07:01

'DIAGNÓZIS' szavunk mélyén még ott lappang egy sajnos rég elfeledett tudás: 'DIA + GNÓSZISZ - orvos és beteg egymást átfogó, kölcsönös ismerete.

Mondom ezt abban reménykedve, hogy, mint borostyánkőben a lepkét, a szavak megőriznek valamit az emberségből...

sam2sam 2012.08.08. 16:33:30

@PR-küszöb: A szavak hűségesek, és mindent megőriznek az emberségből. Az emberek akik kimondják, és az emberek akik hallgatják, no arra már nem fogadnék nagyobb összeggel, hogy valamennyien meg is élik amit a szavak hordoznak. Jung ez ügyben elég kategorikus.

PR-küszöb 2012.08.09. 18:23:33

@sam2sam:

Igen.
Ám Jung van annyira bölcs, hogy közvetve jelezze: az archetípusokat a mélyükből kimondhatatlan tartalmak sugározzák át energiával. Valójában ez az, ami a felszínen, a hétköznapi beszéd szintjén tudattalan módon hat. Nem volt hát véletlen az archaikus közösségekben az i-tennév kimondásának a tilalma...