HTML

Facebook

...és még annyit, hogy

Ami eszembe jut, mert nem kell mindig tematikusnak lenni.

Társadalom

Bejegyzések

Friss topikok

HTML doboz

 

2010.11.06. 20:46 Zsoolt

Mint egy úszó templom

..magam persze nagy környezetvédő vagyok, de azért valljuk be van valami pszichedelikus jellege annak, amikor az ember suhan az autóval és bekapcsolja a zenét. Hónapok óta alig vezetek. Mióta a belvárosban lakunk nincs szükség az autóra csak ha vidékre megyek vagy cipelni kell valamit. Pár hónap kihagyás után az újdonság erejével hat a vezetés és az a fura tudatállapot, amit a vezetésre való odafigyelés, a suhanó autó sebessége és a zene együttesen ad.

Veszélyes mulatság a zene. Mikor megvettem az autóm beruháztam egy CDs , UBS csatlakozós autórádióba mert eredetileg egy kazettás valami volt benne. Kicsit olyan béna ugyan, hogy úgy kilóg belőle a pendrive ha bedugom, de azért mindent kárpótól, hogy az és csak az szólal meg, amit én oda beteszek.

Reggelente korábban úgy mentem munkába, hogy kényszeresen kapcsolgattam a rádiócsatornákat. Ha meghallottam, hogy megszólal valaki, már azonnal nyomtam is el, mielőtt hullani kezdene a hajam. Azt mondják a rádiózásban a karrier csúcsa a reggeli műsorozás.......pedig istenem, mennyit spórolhatnának. Nincs idegesítőbb műsor a reggeli viccezős vagy éppen komolykodós rádióműsoroknál. Talán egy valami mégis van. A rádióra írt reklámok. 

Szóval az autós zenehallgatást nem szabad rádiócsatornákra bízni. Az kész öngyilkosság. Módja van annak, hogy az ember a hangulatához illő zenét válasszon. Korábban kis CD gyűjteményem volt, de kilopták (innen üdvözlöm az édesanyjukat). Most már elég ezekre a körömnyi "gadget"-ekre rámenteni 10 millió számot. Kell is annyi, mert hát hangulat is annyi van kb.

Álmos reggelen valami kis ébresztő Red Hot Chilli Peppers. Arról nekem Mexikó ugrik be és a Red Hot Chilli visszahozza San Pedrót:

Mexico

 

Egy másik jellemző autós hangulat az valami olyasmi, amit ez a videó ad vissza. Shanghai-ban voltam pár éve és úgy hatott rám az a város mint a bús arcú színészre Tokió az Elveszett jelentésben. Számtalanszor találtam magam egy taxiban az arcomat fáradtan az üveghez nyomva és néztem az ismeretlen város elsuhanó fényeit. Utazáshoz is más zene kell ám, nem lehet akármi.:)

 

És megint mást kell választani akkor amikor az ember munkából hazafelé vezet. Azt össze se lehet hasonlítani a reggelivel. Sokszor olyankor mentem haza, amikor még világosban indultam és sötét lett mire hazaértem és az út volt az átmenet, amikor egyre fényesebbek a lámpák és szürkül minden. Van egy régebbi videóm arról, amikor az alsó rakparton mentünk és láttunk egy szivárványt. A zene nem alá lett vágva, ez ment a kocsiban:

 

Ez meg egy másik szivárványos, de autópályán.

És megint egy másik hangulat. Nyugisan hoz haza a GPS Krakkóból Budapestre. Az egy sokkal nyugisabb út volt, mint az előző, amin Bécsből vezettem haza sietve Pestre. Így a zene is más.:)

És végezetül egy karácsonyi díszletes lecsorgás az Andrássy úton, ahol a fák hosszú karokkal nyúlnak feléd ha már megint szívtál.

 

 

Egy USB csatlakozónyi csillagkapu és már máshol találod magad. Hát sose gondoltam volna, hogy akár csak munkába menni ilyen pszichedelikus élmény lehet.

 

1 komment

Címkék: zene autó vezetés


A bejegyzés trackback címe:

http://annyit.blog.hu/api/trackback/id/tr202429177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

zitanaploja · http://www.zitanaploja.blogspot.com 2010.11.07. 17:27:32

Szia!
Nagyon jó kis összeállítás. Teljesen egyetértek veled a rádiózással kapcsolatban. Úgy örültem, amikor a Petőfi rádió szinte csak zenét sugárzott, sok magyar számot és kevés szövegelést. Sajnos örömöm kicsit megcsappant, amióta ugyanazokat a számokat ismétlik, de én nem vezetek olyan hosszú távokat, mint Te. A zenei ízlésünk ugyan különbözik, de nincs ellenemre a változatosság.
Zita