A minap több cikket is olvastam az EUs forrásból finanszírozott hülye ötletekről. A hülyeségnek azonban megvan az a bája, hogy habár pénzkidobás, nem fáj senkinek.
Az, hogy egy pályázati forrást a kiírás címében megjelölt cél éppen ellenkezőjére költsenek el, már nem pusztán hülyeség, hanem bizony számító cinizmus, és komoly károkat okoz azok számára, akik megsegítésére végső soron ezek a források ideérkeznek. Úgy tűnik pontosan ez fog történni a héten társadalmi egyeztetésre bocsátott TIOP-3.4.1-09/1. és TIOP-3.4.2-09/2 jelű pályázatok megvalósulása esetén.
(A kiírás tervezett szövege itt meg található és véleményeket is itt lehet hozzáfűzni http://www.nfu.hu/forum_topic_pate/252)
A kiírás tervezetének jelenlegi megfogalmazása szerint, az eredetileg fogyatékosokat ellátó intézmények kiváltására, közösségi integrációra szánt összesen mintegy 13 milliárd forintnyi forrást újabb, akár több száz fős intézmények létrehozására is fordíthatják.
A fogyatékos és mentális problémával küzdő emberek legtöbbünk számára láthatatlanok.
A TV-ben látva megkönnyezzük az értelmi fogyatékost alakító Sean Penn-t a Nevem Sam-ben, szurkolunk neki, ahogy a Starbucksban ügyesen felszolgál és küzd a gyereke felügyeleti jogáért.
Az már kevesekben merül fel kérdésként, hogy vajon itthon miért nem látni ilyet?
Azért, mert mi ezeket az embereket az 50-es évek elejétől kezdve szisztematikusan határszéli településekre, egyébként is elzárt, távoli falvak legvégén lévő hatalmas tömegintézményekbe száműzzük. Igen ma is. 2009-ben is.
Míg az 1930-as években a segítségre szoruló mentális problémában érintett emberek úgynevezett családi ápolási telepeken a közösségben éltek, addig Ratkó Annáék az 50-es évek elején tudatosan mindentől elzárt nagy intézményekbe terelték őket össze. A miniszterasszony akkori szavait idézve:
„Az egészségügy egységének megteremtése elvi, politikai és gazdasági vonatkozásaiban megadja a lehetőségét annak, hogy kiküszöböljük közegészségügyünkből a még meglévő kapitalista maradványokat” (Ratkó Anna, 1951)
Ezeket a kapitalista maradványokat (vagyis azt, hogy a fogyatékossággal élőknek és a mentális problémában érintett embereknek ugyanolyan joguk van a közösségben élniük, mint bárki másnak) olyan nagy sikerrel távolították el, hogy azok 20 évvel az 1989-es rendszerváltás után is képtelenek visszatérni.
Számomra megdöbbentő milyen makacssággal tartják magukat a most már szociális intézményként futó nagy létszámú (több száz fős) tömegintézmények. Ma Budapesten, ha valaki bentlakásos lehetőséget akar találni sérült gyermekének, hozzátartozójának az többek között a Fővárosi Önkormányzat szentgotthárdi (Budapesttől való távolsága 330 km), vagy fogyatékosok esetén esetleg Darvastón lévő (175 km) intézményét veheti igénybe. Azokat az intézményeket, amelyek a láthatatlanná tevő száműzési politika jegyében a fenti idézet szellemében az 50-es években jöttek létre. Ma 8300 pszichiátriai beteg és 16000 fogyatékossággal élő ember lakik többségében ilyen intézményekben.
Hogy mi a gond ezekkel az intézményekkel?
Például az, hogy ezekbe csak bekerülni lehet. Kifelé - sajnos túlzás nélkül mondhatom – leggyakrabban már csak a temetőbe vezet út.
Az, hogy 100-ad, 200-ad, 400-ad, 700-ad magammal összezárva már csak egy végletekig kontrollált rezsim tagja lehetek, ahol az én szükségleteimet radikálisan felülírja az intézmény szükséglete.
Hogy ezek az intézmények nem fejlesztenek, képessé tesznek, lehetőséget adnak és támogatnak (én ezt hívnám segítésnek), hanem elszigetelnek, elzárnak, kirekesztenek, elcsitítanak és elbutítanak, ahol pár év után már az is nagyon-nagyon betegnek és cselekvésképtelennek tűnik, aki korábban igen aktív életet élt.
Sean Penn filmjében a fogyatékosok kávéházakban dolgoznak, Prágában gyakran megfordulok az ottani „Városliget” egy frekventált helyén lévő kávéházban (Halfway Café a neve). Itt olyan 18-24 éves első skizofrén epizódjukat átélt fiatalok dolgoznak, akikkel mindent megpróbálnak, hogy ne essenek ismét vissza. Szlovéniában és Észtországban részletesen kidolgozott és komolyan vett kormányzati tervek vannak a nagy intézmények fokozatos lebontására.
Mi összesen 13 milliárd forint Uniós támogatásból, a negyven centis kilátó és a kutyafitnesz mellé Ratkó Anna örökségét ápoljuk majd, hazug módon a kitagolás és a társadalmi integráció ezek szerint senki által komolyan nem vett jelszavai mögé bújva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Megszűnik a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége... 2009.10.09. 18:50:33
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
danaz · http://www.autostat.hu/autos-forum 2009.10.09. 10:38:42
Igen szomorú, amit leírsz. Nekem volt egy távoli rokonom, aki skizofrén volt, azt hiszem, nagyjából 15 évig élt együtt a betegségével, de ő tisztább pillanataiban mindig megmondta, hogy nem akar egy ilyen intézménybe sem bekerülni. Persze néha volt, hogy a kórház benn tartotta, de egyébként általában képes volt önmagát ellátni, és a gyámja is vigyázott rá.
Azt ma nálunk elképzelhetetlennek tartom, hogy egy magáncég alkalmazná őket, maximum akkor, ha nagy állami támogatást kap utánuk (mint az például a testi fogyatékossággal rendelkező dolgozóknál szokott lenni), de amíg az állam így áll a kérdéshez, addig nem nagyon lesz változás. Pedig ők is ugyanolyan emberek, csak éppen így születtek, vagy később kialakult a betegség. Attól például, hogy valaki cukorbeteg, még ugyanúgy teljes értékű tagja a társadalomnak.
Valahol undorító, hogy a társadalom kilöki magából a betegeket, elesetteket. Pedig azt nem lehetne mondani, hogy a magyar nép valami genetikai elit... Ilyenre nincs felhatalmazása senkinek. Az államnak sincs.
OkoskaTo:rp 2009.10.09. 18:27:57
magic11 · http://www.autostat.hu/markatoertenetek/7-markatoertenetek/358-chrysler 2009.10.09. 18:46:21
beleszolok 2009.10.09. 18:51:16
Mariannka51 2009.10.09. 19:03:12
Valahol olvastam, hogy egy nemzet nagyságát az mutatja meg hogyan bánik a sérült, fogyatékos állampolgáraival. Hát mi a béka feneke alatt vagyunk!
hrcs_123 2009.10.09. 19:12:01
Kicsit témához vágóbb, hogy jelen helyzetben talán még nehezebb a hátrányos helyzetűek reintegrálása, amikor a teljesen egészségeseket is gondolkodás nélkül lökik ki a többiek a váju mellől. Úgy látszik az empátiát a létbiztonság bármikor lenyomja szkanderben.
hrcs_123 2009.10.09. 19:20:27
1. fejpéz van, tehát a cél minél több kliens szerzése - ha nem tartozik bele a kliens a kiszolgálhatók csoportjába (pl. nem függő), akkor papíron az lesz (képzelem mennyire megbízhatóak az országos statisztikák ezután).
2. ugyanezen okból csak papíron cél a reintegráció, hiszen minél tovább marad kliens, annál tovább jár érte a fejpénz.
3. a konkrét munkát végzők a jogilag elérhető legkisebb fizetést kapják (ha kell félállásban), és átlagosan pár hónapot vannak állásban, majd mivel nem bírják tovább elmennek és jön a következő turnus.
Rókakígyó 2009.10.09. 19:27:06
Az hogy kell-e fejleszteni vagy inkább fel kéne számolni az már szakmai kérdés. Az amerikai intézmények bezárása után nem érezték túl jól magukat az amerikaiak, hiszen gyakorlatilag szélnek eresztették ezeket az embereket.
Egyetlen pont lehet talán az állam eljárásában, ami elfogadható: ezek az intézmények régóta működnek ugyanott:)
A kommenizmus lassan sötét múlt kezd lenni, de olyan mértékű szociális biztonság mint akkor volt mostanában nemigen lesz nálunk. Lehet mondani, hogy elnyomtak mindenkit meg nem lehetett beszélni, de sajna az irány most is az, hogy kussoljon mindenki (mert hányingere van a politikától), csak szavazni menjen el.
hrcs_123 2009.10.09. 19:30:22
Pszt! 2009.10.09. 19:36:30
n0kedli 2009.10.09. 20:16:33
Lucius Cornelius Sulla (törölt) 2009.10.09. 20:21:23
Megkeseredett , szerencsétlen ember lehetsz.
Kis Hableány 2009.10.09. 20:35:35
Kis Hableány 2009.10.09. 20:39:52
eloszto · http://eloszto.hu 2009.10.09. 20:42:56
Kis Hableány 2009.10.09. 20:50:57
szurtieperke 2009.10.09. 21:02:35
Szintén róla készült dokumentumfilm is, Nagy élet címmel, majd később a Duna TV is forgatott vele a Tálentum sorozatban.
lanyi 2009.10.09. 21:02:38
Összemostok dolgokat, nem gondoljátok át az egész problémát.
Jobbikos ésszel gondolkodtok.
Valamint, megjelent a társadalom butább, primitívebb része @Pszt!: személyében.
éshanem 2009.10.09. 21:44:26
Egy dologgal nem ártana tisztában lenni..Mo-on soha sem volt kommunizmus, csak a gyönyörű szép cocializmust épitettük.
Netuddki. 2009.10.09. 21:47:36
frikazojd · http://kocs.ma 2009.10.09. 21:55:58
Bandúr Kandi 2009.10.09. 22:13:23
Lucius Cornelius Sulla (törölt) 2009.10.09. 22:20:30
lanyi van a legközelebb a megoldáshoz.
Bandúr Kandi 2009.10.09. 22:23:16
lavór 2009.10.09. 22:33:30
De talán az emberjogi aktivisták, néhány újságcikk, egy kis "hangulatkeltés" segíthetne ezeken a betegeken. No meg némi kis társadalmi odafigyelés.
csizkek 2009.10.09. 22:46:28
vidi-master 2009.10.09. 23:15:44
a történeti hűség kedvéért: Budapest - Szentgotthárd a legrövidebb közúton 250 km, autópályán sincs 300, vasúton sincs 300 km. egyébként Szentgotthárdtól nem messze, Iváncon is van egy hatalmas szociális otthon kb. 250 bentlakóval. ott néhány bentlakót időnként kiengednek. egyrészt nem nagyon jönnek olyan hírek, hogy őket bántalmaznák, bármilyen sérelem érné őket, másrészt a kiengedettek sem képesek ellátni magukat, csak "ártalmatlanok", nem jelentenek veszélyt önmagukra és a társadalomra. ezek alapján a személyes tapasztalatok alapján nem ilyen borzasztó rossz a helyzet, de én csak ezt az egy helyszínt "ismerem".
Devil 2009.10.09. 23:34:59
A poén: sok intézmény nem akadálymentesített, csak ÉVEKKEL a határidő után. Cikkeztek is róla egy keveset, de nem tudom volt-e felelősségrevonás.
Mit vártok ilyen közigazgatástól? Majd hogy ők maguktól tesznek valamit a fogyatékosokért? Ugyan!
És hogy ezt a hozzáállást az állam részéről minek lehet nevezni? A fogyatékosok elrejtése az integráció helyett, másodrangú államporgánként kezelése, büntetlen és gyakorlatilag eltűrt jogfosztottságuk? Az újkori történelemben melyik ország bánt így a fogyatékosokkal?
Gera 2009.10.10. 00:15:20
Korund 2009.10.10. 00:33:48
Az emberiség nemes és érző szívű, mi mindkét csoportot eltartjuk egész életükön át. Nem tudom, van-e hozzánk hasonlóan hülye társadalom a Föld élőlényei között. Mi gazemberségnek tartjuk, hogy egy már előre tudhatóan nyomorék magzatot megszabadítsunk jövőbeli életének bármelyik ép ember számára elképzelhetetlenül szörnyűnek látszó kínjaitól, és hogy megszabadítsuk a szüleit egy öröm nyújtására alkalmatlan, a társadalom számára értéktelen utód gondozásának életfogytig tartó büntetésétől.
Persze később készülhet riportműsor a nyomorékokról, minél torzabb, annál jobb, és a kedves, együttérző néző törölgetheti a könnyeit. És titokban áldja a szerencséjét, hogy nem őt verte meg az ég egy debil, idióta, nyomorék gyerekkel, testvérrel.
Lehetne másképp is, de az égbekiáltó kegyetlenség lenne az egész áldott jó szívű emberiség szemében. Hiszen mi egy megcsonkított kutyát is arra a sorsra kényszerítünk végtelen jóságukban, hogy azontúl három lábon próbáljon a kertben futkározni, amit ő persze láthatóan elvisel, hiszen a gondolatait nem ismerhetjük meg, de azért sejthetjük, hogy a helyzet neki sem az igazi.
Persze a felelősségét nem lennénk hajlandók elviselni annak, hogy meghatározhassuk, meddig tart az egyelés, és mikortól irtás. Tényleg nem vagyunk rá érettek, ezt belátom. De csak az nyissa álszent siránokozásra a pofáját, aki szeretné, ha a munkahelyén egy idiótát kelljen állandóan felügyelnie, ha állandóan át kellene járnia a vak falszomszédjához a vécét takarítani, ha az iskolában mindig ölben kellene felcipelni a kezetlen-lábatlan torzsszülöttet a lépcsőn. Az élet kegyetlen, szokás mondogatni, de csak amíg a jó oldalról mondogathatjuk.
dark future · http://www.andocsek.hu 2009.10.10. 01:22:18
Amíg valaki csak szimplán szellemi fogyatékos, addig nincs ezzel gond. Akik viszont agresszívek is (sajnos van ilyen), azoknak nem tudom, hogy mi helyük az utcán.
v2peti 2009.10.10. 02:54:00
A 90-es évek elején volt egy riport az egyik ilyen intézményről egy újságban. XY-né intézményvezetőt vádolták sok disznósággal, ő természetesen tagadott.
Egy másik cikkből, pár hét múlva megtudtam, hogy XY (a vezető férje lehet, mert a település stimmel, és nem egy gyakori névről van szó) város pártitkár volt az átkosban. Na ennyit a vezetőválasztás szempontjairól....
Gery.Greyhound · http://greyhound.blog.hu 2009.10.10. 05:08:41
Kegyetlenség vagy nem, de én például nem hiszem hogy be tudnám vállalni egy értelmi fogyatékos, vagy Dawn-kóros gyerek felnevelését. Ha már magzati állapotában tudni lehet hogy ennek nagyobb a lehetősége mint annak hogy egészséges lesz, akkor nem hiszem hogy sokáig fogok gondolkozni azon hogy elbasszam-e születendő gyermekem, a feleségem, valamint saját magam életét az elkövetkezendő 40-50 évre. Persze azt kívánom, hogy bár ne kényszerüljek abba a helyzetbe hogy ezt a döntést meg kelljen hoznom... Mert itt mindenképp csak két szörnyűség közül lehet választani.
gpetersz 2009.10.10. 05:24:17
"Az élővilágban egy egészséges populáció kiveti magából a populációra veszélyes és az életképtelen egyedeket."
Ezek szerint egy fogyatékos (mondjuk tolókocsis, dawnos) ember veszélyes? Esetleg életképtelen? (érdekes: többeket láttam évtizedeken át vidáman élni)
Arról nem is beszélve, hogy a csoportban élő emlős (fejlett!) állatok (mint pl. az ember, de állatokról lévén szó: majmok, elefántok, bivalyok stb.) GONDOSKODNAK sérült/sebesült társukról, képességeik szerint.
"Az emberiség nemes és érző szívű"
De Te nem.
"megszabadítsuk a szüleit egy öröm nyújtására alkalmatlan, a társadalom számára értéktelen utód gondozásának életfogytig tartó büntetésétől."
WTF? Van ilyen gyereked? Én erről inkább olyan szülőket kérdeznék, akiknek van. Azt pedig, hogy a társadalom számára ki az értéktelen, én nem lennék bátor kijelenteni. Az olyan érzéketlen barmok mint Te is fennakadnak a rostán.
"Persze a felelősségét nem lennénk hajlandók elviselni annak, hogy meghatározhassuk, meddig tart az egyelés, és mikortól irtás. Tényleg nem vagyunk rá érettek, ezt belátom."
A történelemben sok olyan volt aki felvállalta (Hitler, Sztálin). Szerettük is őket nagyon!
"De csak az nyissa álszent siránokozásra a pofáját"
Ez szabta meg az én hozzászólásom hangnemét is.
"aki szeretné, ha a munkahelyén egy idiótát kelljen állandóan felügyelnie"
Nem lennék a főnököd helyében...
", ha állandóan át kellene járnia a vak falszomszédjához a vécét takarítani"
Mert ő nem tudja. A vakok rendszeresen beszarnak, behúgyoznak és eltévednek a saját lakásukban. Te címeres Ökör, Te!
", ha az iskolában mindig ölben kellene felcipelni a kezetlen-lábatlan torzsszülöttet a lépcsőn."
Akiből akár kora legnagyobb tudósa is lehet. Avagy basszuk a falhoz Stephen Hawkingot is (mivel már csak teher!)!
Én még annyit tennék hozzá:
Te vagy az állat, téged kellene igen gyorsan a Dunába lőni. Te vagy a métely, melyre a társadalomnak nincs szüksége!
gpetersz 2009.10.10. 05:36:31
1. Ez az önzés tipikus mintapéldája. Avval emelkedtünk ki az állatvilágból, hogy összefogtunk, és a közösségért dolgoztunk. Az okos, ámde gyenge egyedek is megmaradtak. Újabban, megint elemeire hullik a társadalom, és mindenki úgy gondolja, hogy CSAK Ő számít és mindenki más le van ... magasról.
2. Mióta gyermekeim vannak, azóta TUDOM, hogy bizonyos élethelyzetekről NEM lehet halvány lila segédfogalmam sem. ELKÉPZELHETEM, hogy milyen, borzongva, vagy élvezettel. De NEM tudhatom. A szülőség bekövetkezte vízválasztó volt. Előtte volt egy helyzet, amikor volt véleményem arról, hogy MILYEN szülőnek lenni, és mit és hogyan kellene egy szülőnek tenni stb. Majd azzá váltam, és hirtelen rájöttem, hogy milyen MÉTERES NAGY BAROM voltam mikor olyan dologról fogalmaztam meg határozott (akár sorsdöntő) véleményt, amit nem ismertem. Ez ALÁZATRA tanított. Az emberek dolgairól, amit magam nem éltem meg, és azért annál fajsúlyosabb, hogy ollóval vagy csipesszel vágom-e a körmöm, arról igyekszem tájékozódni attól, aki már átélte. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy NEM tudhatjuk, csak gondolhatjuk, feltehetően tévesen, hogy mit érez, mit él át valaki, aki sérült, vagy sérültet nevel. Van olyan anyuka (valós: kis hazánkban), aki két egészséges gyermek után, egy dawnos leányt szült. Majd úgy döntött, hogy örökbefogad 1, majd még 1, majd egy harmadik dawnost is. A legnagyobb (a leány), ma már ÖNMAGÁT ellátja. Ír-olvas, dolgozik. Jogunk van-e megfosztani Őt a LEHETŐSÉGTŐL? A magam részéről én az abortusz ellen vagyok, de utcára is mennék ha valaki EL AKARNÁ TÖRÖLNI. Mert más sorsát én nem szabhatom meg (csak a sajátomat). Azonban az is biztos, hogy a kocsihoz kell jogsi, a gyerekcsináláshoz meg nem. Na ez is változtatásra szorulna. (három épp és egészséges gyermekem van, így én SEM tudhatom, hogy milyen, de a végletes véleményekkel kapcsolatban mindenképpen óvatos vagyok).
Kis Hableány 2009.10.10. 07:32:26
nick 2009.10.10. 07:45:23
senkinek nincs papírja arról, h nem kerülhet hasonló helyzetbe. elég egy agyvérzés, egy baleset, és nyáladat csorgató, kerekesszékes magatehetetlen emberként vegetálsz. és csak pénzbe meg fáradtságba kerülsz a családodnak, az államnak.
ez nem csak életmód kérdése, bárki ráfaraghat.
kvadrillio 2009.10.10. 07:55:00
Aztán az is mostannnában derült ki, hogy megszüntették a szociális fogyatékos foglalkoztató üzemeket. Mégazutánabban az is kiderült, hogy a szociális bolthálózatukat is megszüntették, ,mármint ahol az általuk létrehozott termékeket árulták olcsón/én is vettem tőlük pl egy bőrcipőt/.
Na ennyi. Itt tartunk most.Taigetosssssssz ?!
eloszto · http://eloszto.hu 2009.10.10. 08:40:49
Devil 2009.10.12. 00:02:36
hapcika 2009.10.12. 08:29:48