...és még annyit, hogy

Hrabali alakjaink márpedig nekünk is vannak!

Azt vettem észre, hogy a környékünkön lévő CBA főnöke időnként átvágtat a bolttal szemben lévő kockásterítős vendéglőbe és szolíd szintetizátorkísérettel elénekel egy dalt. Aztán vissza a boltba, kitölt talán néhány megrendelési szelvényt, igazgat kicsit a polcon lévő árukon majd visszarobog egy újabb búskomor nótához.

A boltjának sajátos üzletpolitikája van. Az a szabály, hogy ami volt tegnap, az nehogy legyen másnap is. Védeni kell ezt a függőségre hajlamos magyar lakosságot. Nem ám a kaukázusi kefír örökké! Egyik nap van, aztán tessék málnaszörpöt venni. Azt a függő mindenit! És mikor csalódottan távozom egy dobozos tejjel kikanyarodva a boltból még hallom a főnököt a szomszédból:

"- szóló!"

...az OTP-ben is új üzletpolitikát vezettek be, egyelőre biztos csak kísérleti jeleggel mifelénk, de a kirobbanó sikert látva biztos hamarosan országos lesz. Mit országos, már látom, ahogy a nemzetközi bankszakmában "Hungarian lalala banking" néven terjed el ez az új ügyfélszolgálati módszer. Csicsóné (ugye ismerjük őt az Indul a bakterházból) most bankban dolgozik, a fronton, ügyfelekkel. Egyúttal gyakorló anya, nagymama és az új módszer szerint ezeket a szerepeket ötvözni érdemes a családbarát banki ügyfélszolgálat jegyében. Hivatalosan kezdünk, mert hát azért az ajtón mégis csak az van, hogy OTP. Az ügylet a bonyolultabbak közé tartozik, költözés miatt átszeretnénk jelenteni az értesítési címet.

"- Hú az nem lesz egyszerű"...

Még csak amolyan banki ügyfélként akadok fenn a dolgon, egyelőre az van bennem, hogy a megszokott ISO 9001-es banki szolgáltatást várom el, nem szólok, de Zannnie-nak angolul megjegyzem, hogy ugyanez az ügylet a Citi Banknál nettó 2,5 percig tartott telefonon tegnap.

Töltjük a papírokat, amiket Csicsóné úgy kever, mint Terence Hill balekot játszva a pókerkártyákat valamelyik régi Bud Spencer filmben. Miközben éppen reménytelenül elkeveri az éppen kitöltött nyomtatványt a pultján lévő kupiban, kicsit sietős, könyörgős hangon megkérdezi, hogy gyorsan telefonálhat-e egyet. Távolságtartóan bólintok.

Ügyfelet hív, hogy akkor mi merre mennyi, be tudna-e jönni 20 percen belül mert négykor zárnak, négykor már nem lehet ügyfél a bankban. Elfog az izgatottság engem is. A tempót látva, lehet, hogy egy nap alatt nem végzünk az értesítési cím átjelentésével?

Befejezve a telefont az ügyfél papírjait lobogtatja előttem Csicsóné, ebben a heves mozgásban szétesik egyébként is azonosíthatatlan frizurája és így csapzottan hajol előre:

"- Tudja szeretne pénzt felvenni...de sajnos nem ér be 20 perc alatt."

Nem szólok semmit, igyekszem nem is bólogatni hátha észreveszi, hogy mást tekintek banki ügyintézésnek és szemeim előtt megjelenik, ahogy bizalmasan odahajol a következő ügyfélhez majd:

"Tudja az értesítési címet szerették volna átíratni".

Ez a bizalmas információ átkapcsolhatott egy rejtett kapcsolót és Csicsóné nagymama üzemmódba váltott. Innentől tegeződtünk, majd megjelent egy fiatalember, aki először illedelmesen várt, hisz ügyfél volt (én lennék az), de Csicsóné megfedte:

"- Péterkém miért állsz ott, észre se vettelek! Na gyere..."

Péterke és Csicsóné eltűnnek valahol hátul, de alig pár perc jönnek is, Péter kezében hatalmas csikos szatyor dugig kajával, alul a főétel lehet, a tetején a levest látom dobozban, azon meg tojások átlátszó tartóban. Csicsóné hátul elfelejtette a pénzügyeket, ezért pár tízezer forintot átnyújt a pulton és rajtunk keresztül Péterkének.

" Mennyi is volt ez drágám?

"Nem tudom...mert nem tudom a nívópálca mennyi,..

"Na nem baj, itt van ennyi aztán majd ha kell még szólsz!..Szia szia, ne haragudj de ügyfél van...gyerekek hogy vannak?!"

Péterke már eltűnt, ezért Csicsóné magának válaszolja meg, hogy biztosan jól és hol is tartottunk?

"Lalalala hol is tartottunk, hova lett az a papír segíts már! Zsoltom..Zsoltom hova tettem...

Ez az a pont, ahol már Zannnie sem bírta tovább. Habár egy szót sem értett eddig, a lalalala után csak azt láttam a szemem sarkából, hogy elkezd remegni, ami bizony nálam is elszakította a cérnát és szégyen ide vagy oda de a könnyeim folytak a röhögéstől az addigra gyakorlatilag kiürült bankfiókban.

Zannnie kapott egy kultúrsokkot, megtudta milyen a magyar ISO 9001-es banki ügyintézés, de én szélesebb összefüggéseket látok ebben. Látom a jövőt, ahogy ez az igazi családbarát lalala banking elterjed, amiben ugyan netto másfél óra egy értesítési cím átírása (és az isten mentse meg azokat, akik sima bankszámla mellett hitelkártyával is rendelkeznek) de azért Csicsóné mégis szerethető.

Mindig némi irígykedéssel olvastam Hrabal könyveiben az ő groteszk, furcsa de szeretnivaló alakjairól. Pepin bácsiról, az éjjeliőrről a lámpával a nyakában, a zsidó bőrősről a téren, Francinról a motorszereléseivel, az esperes úrról, aki kettesével emeli a lányokat, a vicces hajósokról akik sellőt tetoválnak a kis Bohumilra, Bondyról költőről és az installációkat készítő haverjáról. Most megnyugodtam, hogy nekünk is vannak ám ilyen Hrabali alakjaink....csak szem kell hozzá, meg humorérzék.